A hagyomány szerint a vesztes csata után Lehel (Lél) vezér utolsó kívánsága az volt Augsburgban, hogy még egyszer megfújhassa a kürtjét. Amikor engedélyt kapott erre és a kezébe vette a hatalmi jelképnek is számító hangszert, agyonütötte vele a császárt.
Nem volt szép tőle. Ha valaki nem emlékezne a történetre, elolvashatja László Gyula tollából a Virtuális Diamúzeumban. Az aranyos diafilmben - ami a multimédiás technológiák nagymamával egybeszerelt korai formájának is tekinthető - a kürt pontos leírása is megtalálható néhány szép rajzzal együtt.
A 6-os számú filmkockán cirkuszi művészek és zenészek láthatók, a kép jobb szélén pedig - milyen a véletlen - egy ülő hárfás.
 |
| László Gyula rajza Lehel kürtjéről |
A kürt bizánci hadi zsákmány vagy ajándék volt, nem eredeti magyar kézműves munka. A hárfás tehát nem magyar, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a hárfa a finnugoroknál népszerű hangszer volt.