Erre a kérdésre nem könnyű rövid választ adni, hiszen a hárfa egy több ezer éves és technikai szempontból bonyolult hangszer. Az alábbiakban a legfontosabb hangszertani tudnivalók olvashatók róla. A hangszerekkel és ezek csoportosításával, rendszerezésével az organológia foglalkozik.
A hárfa olyan húros, pengetős hangszer, amelynél a húrok merőlegesek a rezonánsszekrényre és a húrjait csupasz ujjakkal pengetik.
A legtöbb hárfa nagyjából háromszög alakú.
Minden hárfa közös része a rezonánsszekrény, a nyak és a húrok.
A hárfa dallamhangszer és polifonhangszer. Alapvetően diatonikus, de a modern pedálrendszernek köszönhetően kromatikus is.
A hárfán játszó emberek elnevezése a magyar nyelvben hárfás vagy hárfaművész. Angolul a népzenészeket "harper"-nek, a klasszikus zenét játszókat "harpist"-nak nevezik. A magyar nyelvben nincs ilyen megkülönböztetés.
A hárfa a kordofon hangszerek családjába (3), ezen belül az összetett húros hangszerek főcsoportba (32) tartozik. A hárfa hangszercsoport száma 322.
Hárfák (322)
* Nyitott hárfák (322.1)
o Ívhárfák
(322.11)
o Szöghárfák
(322.12)
* Kerethárfák (322.2)
o Hárfák hangoló
mechanizmus nélkül (322.21)
+ Diatonikus
kerethárfa (322.211)
+
Kromatikus kerethárfa (322.212)
# A
húrok egy síkban vannak (322.212.1)
# A húrok két síkban keresztezik egymást
(322.212.2)
o Hárfák hangoló
mechanizmussal (322.22)
+ Kézi hangolóval (322.221)
+ Pedálhangolóval (322.222)
A nyitott hárfa nem tartalmaz, a kerethárfa tartalmaz oszlopot. Előbbi az ókorban (Mezopotámia, Egyiptom) és néhány távoli kultúrában (Afrika, Ázsia) volt elterjedt.
Csak a kampós (népi) és a pedálos (koncert-) hárfák rendelkeznek hangolóval. A kromatikus kerethárfáknál nincs szükség hangolóra, mivel minden hanghoz külön húr tartozik. Ezek a hangszerek Spanyolországban és Olaszországban voltak elterjedve a 16-17. században.
A pedálos hárfáknak hangolás szempontjából két fő típusa van. Az egyszeres mechanikával rendelkezők diatonikus, a kétszeres mechanikával rendelkezők pedig valódi kromatikus hangszerek. Előbbiek a 18., utóbbiak a 19. században alakultak ki és terjedtek el.
A hárfa legközelebbi rokonai a lantok (321) és a hárfalantok (323). Előbbi csoportba tartozik a hegedű és a gitár. Fontos különbség, hogy ezeknél a hangszereknél párhuzamosak a húrok a rezonánssal, illetve, hogy vonóval, pengetővel stb. játszanak rajtuk.
A hárfát az ókorban fejlesztették ki, de néhány őskori barlangrajzon is látható hárfához hasonló hangszer. A legősibb hangszerek egyike. Ausztrália kivételével minden kontinensen (Afrikában, Amerikában, Ázsiában és Európában) elterjedt.
Arpa – olaszul és spanyolul
Cláirseach - írül
Harfa – lengyelül és csehül
Harfe – németül
Harp – angolul
Harpe - franciául
АРФА - oroszul
چنگ - perzsául
ハープ- japánul
További érdekes írásaink a témában: