2019. május 1., szerda

Izabela Czartoryska hárfája

Izabela Czartoryska Fleming (1746-1835) hercegnő a lengyel felvilágosodás kimagasló alakja volt, ahogy férje és fiai is. Ez az a korszak, amikor szomszédaink csodálatos dolgokat vittek végbe, hogy a külső hatalmi fenyegetésekkel szemben államukat és társadalmukat megerősítsék.

Izabela Czartoryska hárfával
A porosz, orosz és osztrák támadások által védekezésre kényszerített lengyelek polgári elvek alapján akarták modernizálni az államot és megkezdték a feudális kötöttségek felszámolását. Modern iskolarendszert építettek ki, majd a nagy szejm korszakos jelentőségű alkotmányt és jogszabályokat alkotott. A Május 3-i alkotmány kontinensünk első kartális (írott) alkotmánya volt.

Az ország 1795-ben elbukott a túlerővel szemben és 123 éven át nem volt szabad. Ám a lengyelség meg tudta őrizni identitását, az erőszakos elnémetesítés és eloroszosítás nem vezetett eredményre. Kétségtelen, hogy mindehhez Izabela Czartoryska hercegnő is sokféleképpen járult hozzá.

Több más asszonyhoz hasonlóan (meglehetősen szokatlanul) tagja volt a Czartoryskiak politikai frakciójának, a Familianak, és a Hazafias Párt tagjaként is részt vett a politikai életben. Felépítette Puławyban híres palotáját, mely országos szellemi központtá vált. Ösztöndíjat biztosított fiatal tehetségeknek, családja olyanokat támogatott, mint a későbbi szabadsághős, Kościuszko. Amikor az orosz hadak lerombolták palotáját, újjáépítette, majd egy következő háborús dúlás után még egyszer. Kertészeti szakkönyveket írt. Nem utolsó sorban pedig ő volt, aki megalapította az első lengyel, egyszersmind közép-európai múzeumot, a Szibüllák templomát.

Fontos adalék, hogy a Czartoryski család magyar indeginátust szerzett és a főrendiház tagja lett a 19. század legelején. Már az 1780-as évektől sokat jártak Magyarországra pihenni, és számos magyar nemessel, a Hallerekkel, Erdődykkel és másokkal baráti viszonyt ápoltak. Nagyon is valószínű, hogy az európai politikában fontos tényezőnek számító Czartoryskiak (Izabela túszként elhurcolt fia orosz külügyminiszter és az 1830-31-es felkelés vezetője is volt) hatással voltak a magyar nemesség szellemi életére, és a reformkor bizonyos finom ízeit, árnyalatait nekik köszönhetjük. Tény, hogy Izabela említett fia, Adam Jerzy találta meg Párizsban a Rákóczi-féle szécsényi országgyűlés iratait, megvásárolta és a magyar nemzetnek ajándékozta azt. Tény az is, hogy párizsi emigrációjában sok magyar megfordult a rezidenciáján, a Hotel Lambertben, többek között Teleki, Kossuth és hát Eszterházy Johanna és a kis Carl Filtsch is, Chopin legkedvesebb tanítványa. Persze illő megjegyezni, hogy (Liszt Ferenc szavaival élve) Chopin szellemi örököse, legkiválóbb tanítványa pedig Marcelina Czartoryska hercegnő volt, aki nem mellékesen a Krakkói Zeneakadémia egyik megalapítója volt.

Néhány adat következik, hogy képet alkothassunk a Czartoryskiak gyűjteményéről. A múzeum 1801-ben nyílt meg, 30 évvel előzve meg a versailles-i kastélyban berendezett francia történelmi galériát. Gyűjteménye 86 ezer tárgyból áll, antik szobrokból, fegyverekből, ékszerekből, érmékből, királyi használati tárgyakból, szarkofágokból és hasonlókból. Festménygyűjteményében 300 alkotás szerepel a legnevesebb európai mesterektől. Birtokukban van továbbá 250 ezer oklevél, történelmi irat és könyv is, melyeknek rengeteg magyar vonatkozása van. És ha valaki a számoknál jobban szereti az egyszerű tényeket, hát tessék: övék Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című festménye, Shakespeare karosszéke, Szent Hedvig iratai és Báthory István kardja...

Ha minden igaz, a krakkói Czartoryski Múzeum csaknem évtizedes felújítás után, 2019 végén ismét megnyitja a kapuit a látogatók előtt. Évek óta várjuk ezt, és mivel üdvözölhetnénk jobban a pillanatot, mint egy Izabela-portré közlésével, melyen kedvenc hangszereivel, többek közt egy hárfával látható!


Évek óta kutatjuk-ápoljuk a lengyelség és a magyar hárfások emlékeit. A fenti hivatkozások is ezt mutatják, hiszen sok mással együtt a kapcsolódó Wikipédia-cikkeket és blogbejegyzéseket mi írtuk. Örülünk, hogy a szálak megint összeértek, s a hárfában és a lengyel-magyar barátságban a New York Harp Ensemble mellett megint találtunk egy közös pontot: Czartoryskiék támogatottja, Chopin művet dedikált Eszterházy Johannának, s tanította kis védencét, Carlt.

2019-ben cikkeinket, koncertjeinket és filmjeinket a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával készítjük. Nizalowski Fanni ugyanis, a Krakkói Zeneakadémia hárfaszakos hallgatója az alapítvány ösztöndíjasa, ifjú nagykövete lett. A Czartoryskiakkal, Chopinnel és a korszakkal kapcsolatos munkáinkat itt gyűjtöttük össze:





https://wfa.hu/

2019. április 30., kedd

Magyar Hárfás Trió

Elkészítettük a Magyar Hárfás Trió Wikipédia-cikket, régi adósságot törlesztve. Az együttes 1950 és 1982 között működött. Sikeres nemzetközi karriert futottak be, s rengeteg felvétellel és hárfás darabbal (melyeket kifejezetten nekik írtak a szerzők) gyarapították a hárfa világát.

Két ok miatt írunk a trióról itt is. Egyrészt azért, mert sehol sem lehet életrajzi adatokat találni a hárfás Molnár Annáról, így be kell, hogy valljuk, érzésünk szerint felemásra sikerült a Wikipédia-írás. Méltatlanul elfeledett muzsikus, Európa-szerte koncertezett. Másrészt azért írunk itt is, mert találtunk egy képet a kamarazenekarról, amit itt is meg szeretnénk osztani.

Magyar Hárfás Trió

A képen balról jobbra: Vermes Mária (1923-2018) – hegedű, Szeredi Saupe Gusztáv (1909-1988) – brácsa és Sz. Molnár Anna (?) – hárfa. (Utóbbi kettő zenész házastársak voltak.)

Vermes Mária egy nyilatkozata szerint a Szeredi-Molnár házaspár halálával szűnt meg az együttes. Molnár Annának nem ismert az elhalálozása éve, Szeredi 1988-ban hunyt el. Azért van ennek jelentősége, mert az utóbbi dátummal számolva csaknem négy évtizedes lenne a működésük. Az ADT adatbázisban a legutolsó hír róluk 1982-ből származik, ekkor a Bartók Béla Emlékházban léptek fel (lásd: Patonai Adrienne: Bartók Béla Emlékház).

2018. szeptember 3., hétfő

Carl Filtsch – egy elfeledett klavirvirtuózról

Carl Filtsch (azaz Filtsch Károly) erdélyi szász zongoraművész és zeneszerző volt. Mindössze 15 évet élt, mégis beírta magát az egyetemes zenetörténetbe és sok-sok ember szívébe. Chopin legkedvesebb tanítványa volt, de tanította Liszt Ferenc is. Koncertezett Erdélyben, Pesten, Bécsben, Párizsban és Londonban, s uralkodók és egyszerű zeneszerető emberek sokaságát bűvölte el.

Carl Filtsch
Carl Filtschről szólni egy hárfás blogban talán nem tűnik jó ötletnek. Mindazonáltal több minden is összeköti őt és rövid, de tüneményes életét a hangszerrel. Például egyik támogatója a hárfás Esterházy Johanna volt, s Carl halála után nem sokkal bátyja, az ugyancsak zenész Joseph két művet is ajánlott Johannának, nyilván a kapott támogatásokért. Aztán az sem egy lebecsülendő tény, hogy a kis Carl Párizsban Sébastien Érard hárfa- és zongora-készítő szalonjában mutatkozott be a nagyérdeműnek, még akkor is, ha az öreg mester ekkor már néhány éve nem élt, s az üzletet unokaöccse, Pierre Érard vitte.

Carlról a legutóbbi időkig igen keveset lehetett tudni, tulajdonképp elfelejtették az emberek. Ritkán játsszák a műveit, amelyek között olyan is van, ami csak a napjainkban került elő. Legfontosabb kutatója az amerikai Ferdinand Gajewski professzor és zongoraművész. Szerencsére a videómegosztókon számos felvétel meghallgatható, és egy erdélyi zongoraverseny is őrzi most már a nevét.

Gajewski professzor igen sok adatot közöl Carlról a weblapján. Nyelvismeret híján viszont egy külföldi nyilván nehezen tájékozódik a magyar nyelvű vagy magyarországi források között, melyek Carl rövidke életéről szólnak. Helyes tehát, ha hozzátesszük a magunkét, és alább ezért közöljük a Carlról szóló első újságcikket az Erdélyi Hírmondóból. Az írás nemcsak az ötéves gyermek rendkívüli képességeiről szól, bepillantást enged a reformkor gondolkozásába is. Különös egyébként, hogy nem sokkal a romantika előtt a zenészek még szinte szolgasorban éltek, itt pedig már megjelenik a modern művész alakja, aki csillagként tűnik ki a tömegből. De különös az a szeretet is, ahogy a magyar újságíró a szász kisfiúról ír. Tudjuk, hogy a német nacionalizmus ebben az időben sok ellenségeskedéshez vezetett a zene területén, illetve Erdélyben is. Egy koncertútja során például magyar származása miatt még Liszt Ferencet is el akarták zavarni az ottani németek.


ERDÉLYI HÍRADÓ, 44. szám,
Kolozsvár, 1835. június 2., 353-354. o.


Kolozsvártt máj. 30án. Várasunkban bámulást gerjesztett egy genialis fiucska, muzsikai rendkívüli tehetsége által, ki egyes házoknál s közelebbről az új muzsikai társaság gyakorlási teremében fortepianon és physharmonicán csudára méltólag játszott. A fiucska alig 5 évű, kisded zömök ép testű, eleven, nagy fekete szemű, mely teremtő lélekre mútat. Valami egy év óta tanúl játszani atyjától, több darabokat tud játszani a fortepianon a legpontosabb tactusban, és hibátlanul; keze még csak 7 hangot érvén-el, csudára méltó sebességgel szökik még is a 8ik és több hangokra, s hogy gyenge ujja a keményebb nyomású tasteneket lenyomhassa, a mellette lévőnek sebess rátevésével segíti a lenyomást, mely ujját, ha szüksége van reá, ismét sebességgel tudja használni más hang nyomására. Énekel is apróbb népdalokat, melyekhez ügyesen maga alkotja a fortepiano követésit. Beszéll magyarul és németül. De legbámulandóbb e genie gyermeknek muzsikai hallása. A muzsikai társaság éppen akkor Beethoven 5ik Symphon. darabjait játszván, kérdezték tőle, minő hangnemekből lennének azok? s azokat mindenkor pontosan eltalálta, sőt közbe-közbe a mollba vagy dur nembe lett általmeneteleket is pontosan kijelelte. A clavirtól messze és háttal forditva, fogjanak bár minő hangnemet rajta, azt mindenkor kitalálja. Még a harangok hangját is minő betű légyen megmondja. A mely darabot egy hangnemből játszik, azt több hangnemből is önként el próbálja játszódni, s ha valahol megakad, nem megy tovább mig a hibát ki nem keresi, s megjobbitva értelmesen végig játszódja. Ha hall valakitől egy új, nem nehéz darabot játszani, azt ezután eljátszodja. A fortepianonál ülve lelket kap, és nagy tűzzel játszik; egész figyelmét oda szegzi, azon kivül mást nem lát, nem hall. Lélekjelenléte oly nagy, hogy mindenkor helyén van, és meg nem zavarodik. Valódi teremtő lélek jelei!— Neve Filtsch Károly, édes atyja erdélyi szász-sebesi lutheránus pap Filtsch József úr, ki méltán büszkélkedhetik ily genie gyermek birhatásán; kinek szerencsét kívánva semmit sem köthetünk inkább szivére, mint azt, hogy ha fija nagy tehetsége kifejlődésében maga és hazája fijai örömét emelni akarja, fiját minél előbb igazi mesterhez adja, s azután Bécsbe vagy más főhelyre küldje tanulni, nehogy talentuma rosz irányt kapva kifejlődésében helyrehozhatatlan kárt szenvedjen.

2018. augusztus 17., péntek

Eva Jaslar életrajzi adatai

A közelmúltban egy lengyelországi hárfaversenyen megismerkedtünk Eva Jaslarral (lengyelesen: Ewa Jaślar), aki 1970-ben a New York Harp Ensemble alapító tagja volt, napjainkban pedig mint a Lengyel Hárfaszövetség alapítója és elnöke dolgozik. A feladat adta megát: éljünk a szerencsénkkel, és ismertessük meg őt a magyar közönséggel is!

A verseny után Eva küldött nekünk egy 2004-es interjút, amit fordításban közölhettünk. Majd a rendelkezésünkre állt, hogy portréfilmet készítsünk róla. A film elkészült, és most keresünk televíziós bemutatásra lehetőséget neki.

Részletek itt nézhetők meg a filmből:



Evat néhány napra vendégül láttuk Budapesten. Megmutattuk neki a várost és virágot helyezett el Würtzler Arisztid sírján. Közben baráti kapcsolat alakult ki köztünk, s rengeteg információt, képet és dokumentumot kaptunk tőle, hogy a film igazán tartalmas legyen. Többek között két korabeli életrajzot is, melyet a marketingben használtak fel annak idején.

Ezeket is közöljük alább:

Biográfia
Rövid bemutatkozás
(Dagmar Platilova is szerepel benne)


Eva testvére, Krzysztof Jaślar is művész, a kabaré világában érvényesült mint író és rendező. Unokaöccse, Filip hegedűművész és a humort ötvözi a komolyzenével: Grupa MoCarta nevű együttesük 2017-ben és 2018-ban is szerepelt Magyarországon:


2018. július 25., szerda

Ritka kincs: egy eladó Lenhardt-hárfa (1929. Opus 27.)

Lenhardt János
Nemrég eladása kapcsán megtekinthettünk és kipróbálhattunk egy Lenhardt Jánostól származó eredeti pedálos hárfát. Az alábbiakban ezt a szenzációs hangszert mutatjuk be, remélve, hogy nemsokára valamelyik neves múzeumunkba kerül, és újra láthatjuk!

Elöljáróban annyit, hogy alig egy-két Lenhardt-hárfa ismert, pedig a mester az 1920-as években több tucatnyit is készített. Az egyik Devescovi Erzsébet hárfaművésznő adományaként Pécsett a Kodály Központban tekinthető meg mint kiállítási darab. Egy másik pedig – ha minden igaz – az MTA Zenetörténeti Múzeumában várja sorsa jobbra fordulását szétszedett állapotban.

A most feltűnt hárfa veszprémi tulajdonostól került jelenlegi gazdájához néhány évvel ezelőtt. Mivel elektronikus hangszedőt (pick up) szereltek rá, ezért úgy sejthető, hogy nem volt könnyű gyermekkora, azaz sokfelé és sokszor használták. Meglepő, de ennek ellenére a hárfának nincs semmilyen érzékelhető hibája. A pedálok, a hangolótárcsák remekül működnek, s egyáltalán, az egész szerkezet erős, stabil, semmilyen megereszkedés, törés, repedés nem volt észlelhető rajta a kipróbálásakor. Mérete és egyszeres mechanikája miatt valószínűleg egyébként tanulóhangszer lehetett, a korábbi tulajdonos pedig talán szintózenész.

A hárfa nem koncerthárfa, hanem egy 40 húros, egyszeres pedálmechanikával működő hangszer. 156 cm magas és 22 kg súlyú. A rezonánstest alul 39,5 cm, felül 10,2 cm széles. Hátul nem íves, hanem négyszögletes, s négy hanglyuk található rajta. Az oszlop mindössze 5,6 cm átmérőjű, talán ezért is könnyebb ez a hárfa vagy 5 kg-mal a mai hasonló hangszereknél.



A hangolást hét sárgarézből készült erős pedál végzi, mindegyiken felirat mutatja, hogy mely hangok elhangolásáért felelős. Mivel egyszeres mechanizmus részei, így a pedáloknak természetesen csak két állása van. A hangolás A-E.

A készítéssel kapcsolatos adatokról a nyakat erősítő rézlemez felirata ad értesítést. E szerint Lenhardt 1929-ben Pécsett készítette, sorszáma Opus 27. A felirat vésett és kézírást utánoz.

Kipróbáláskor úgy tapasztaltuk, hogy a hárfának rendkívül erős, aranyosan telt és tiszta hangja van. Ha van a hangszernek hibája, akkor az csak annyi, hogy talán megérett a tisztításra. Az erősítőlemez kissé korrodált, a hangolótárcsáknál meg itt-ott látható – az egyébként gondos karbantartásra utaló – olaj nyoma.

A hangszer mahagóni színű, a koronán, illetve a rezonánstesten pedig vékony aranyszínű csíkozás látható díszítésként. A lakkozás szinte hibátlan, csak ott látható némi kopás, ahol a térd a testhez hozzáért.

Végül még egy izgalmas kérdés, nevezetesen hogy milyen értéke lehet ennek a hárfának? Mivel nem vagyunk szakértők, nem fogunk tippelni, egyébként sem a mi dolgunk pontos összegek meghatározása. Néhány figyelembe vehető szempont azért megemlíthető.



A japán Aoyama cég 42 húros Etud hangszere 3,5 millió forintba kerül napjainkban a német eladónál. A Lyon & Healy 85P jelzésű, 40 húros használt hangszere 9900 dollár éppen most az Atlanta Harp Center-nél. Ez 2,7 millió Ft, de hozzá jön még a csomagolás, szállítás, biztosítás és a vám költsége. A Clive Morley-nál e sorok írásakor négy antik hárfát kínálnak, áruk 3500-14000 font között mozog. Az előbbi egy 18. századi Erard Freres hangszer, de nem használható, az utóbbi pedig egy egyszeres mechanikájú gyönyörűen felújított Erat, ami az 1800-1820 közötti években készülhetett. Ez utóbbi ára jelenállás szerint éppen 5 millió Ft.

A Lenhardt-hárfa értékét a fentiek szerint két tényező adja. Egyrészt, hogy nem kíván felújítást, tehát tökéletesen szól és eredeti funkciójának megfelel. Másrészt meg, hogy rendkívül ritka darab, hiszen nem tudunk hasonlóról: mint ilyen, nemcsak hangszer-történeti szempontból jelentős, de olyan ipari emlék is, amire minden magyar büszke lehet!

Előlnézet
Oldalnézet
Hátulsó nézet