A száraz életrajzok vagy a távoli koncertfotók ritkán engednek bepillantást egy művész igazi életébe és személyiségébe. Különösen így van ez a régiekkel, akikről kevés vagy semennyi fénykép, televíziós, rádiós és egyéb felvétel készült.
Korunkban, amikor mindent elönt a vizuális információ, nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor egy-egy fényképezésre még napokat készültek az emberek. Mint ahogy azt is, hogy bizony egy kisebb vagyon volt a fotózás költsége.
Pedig így volt, s az következett belőle, hogy az expozíciót a mainál alaposabban átgondolta a fotográfus, de maguk a szereplők is. A beállítást és szereplést sokáig hibának tartották az értő kritikusok. Úgy vélték, hogy a modellek nem természetesen viselkednek, ne adj isten, pózolnak. Ma azonban, amikor bárhol, bárki alanya lehet egy fotónak, és a képek jó részének már semmilyen üzenete sincs, a kritika nem állja meg a helyét.
Amikor 100 évvel ezelőtt egy fiatal pár elkészíttette az esküvői fotóját, valószínűleg mélyen átérezte, hogy a fotós egy olyan pillanatot örökít meg, ami az életük egyik legfontosabbika. Tudhatták, hogy a képet halálukig őrizni fogják, s nyilván remélték, hogy születendő gyermekeik és unokákig is sokáig nézegetni fogják. Ugyanúgy, ahogy ők is tették szüleik fotójával.
Vajon mit lehet kiolvasni a Mosshammer fivérek esküvői fotóiból?
 |
| Mosshammer Román esküvői képe |
 |
| Ottó és felesége |
(A képeket Mosshammer Gellért úrtól kaptuk közlésre, melyet ez úton is köszönünk!)
További Mosshammer-dokumentumok: