Dr. Géczy Károly bőgős és zenetörténész hosszú évekig élt az Egyesült Államokban. Würtzler Arisztidnek emigráns társa, barátja és munkatársa volt New Yorkban. A Debrecenbe visszatelepült idős mester megjelenés előtt álló önéletrajzi könyvét „Vándorévek muzsikája” címmel írta meg. Ebből közlünk részleteket, megköszönve neki az érdekes történeteket és emlékeket.
A New Jersey államban lévő Camp Kilmerben a diákok névsorát összeírták, hogy a Phoughkeepsie mellett fekvő Bard Collegeba néhány hónapos nyelvtanfolyamra menjünk. A Würtzler-testvérek, akiket Budapesten csak látásból ismertem, nem jöttek velünk, mivel már mindketten diplomás művészek voltak: Arisztid a Hangversenyzenekar hárfása, Béla pedig az Operaház nagybőgőse volt otthon, utóbbi a bukaresti Világifjúsági Találkozón mint szólista sikerrel szerepelt.
Mindketten könnyen bejutottak a Detroiti Szimfonikus Zenekarba is, ahol abban az időben a francia Paul Paray vezényelt. Béla öt évig játszott itt, mígnem Erich Leinsdorf át nem vette a Bostoni Szimfonikusok vezetését, és oda nem hívta. Harmincegy évi szolgálat után vonult nyugalomba. Előtte a budapesti Operaházban kilenc évet töltött.
 |
| Leonard Bernstein és Würtzler Arisztid közös lemeze |
Arisztid Detroitból a New York-i Filharmonikusokhoz került. Mivel állampolgársági státusának rendezése még folyamatban volt, ezért Moszkvába nem tudott Bernsteinékkel elutazni. Megvált az együttestől és különböző egyetemeken kezdett tanítani, majd 1970-ben megalapította a New York Hárfa Együttest. Jómagam még megalakulásuk előtt csatlakoztam hozzájuk, kis kamaraegyüttesünket Halász László is vezényelte. (Ő volt az, akit New York város polgármestere, La Guardia megbízott a Városi Opera megalapításával. Kitűnő korrepetitorként tartották számon, aki a MET-be felvételiző énekeseket készítette elő próbaéneklésre. Ezek rendszerint be is kerültek a zenei szentélybe, mint például a budapesti Schichtanz Judit, aki hosszú szolgálat után innen ment nyugdíjba. Halászt idős korában is hívta Peter Mennin, a Juilliard zeneakadémia akkori elnök-igazgatója egy-egy opera rendezésére és vezénylésére.)
Würtzler Arisztiddal való együttműködésem gyümölcsöző volt, mivel ő fáradtságot nem kímélve azon dolgozott, hogy a négy hárfásból álló együttesnek széles repertoárt teremtsen. Barokk, klasszikus, romantikus és modern műveket tűzött műsorra eredetiben és átiratokban úgy, hogy a hangszerében rejlő, addig ismeretlen zenei értékeket a felszínre hozza és népszerűsítse. Az együttes magyar szerzők, Bartók, Kodály, Serly, Durkó és mások műveit eredetiben vagy saját átiratában játszotta.
Kompozícióiban, mint a „Yesterday, Today, and Tomorrow” és a „Space Odyssey” címűekben, olyan eleddig ismeretlen hanghatásokat teremtett, amivel végleg bevonult a zeneirodalom nagy zeneszerző-hárfaművészeinek a táborába. Négy kontinens koncerttermeiben és elnöki palotáiban játszottak, a Fehér Házban ötször. Műsorukra tűztek magyar számokat is, nagyban hozzájárulva evvel hazánk zeneműveinek külföldi terjesztéséhez.
 |
| A New York Harp Ensemble Hungaroton által kiadott egyik lemeze |
A CBS-nek és a Musical Heritage Society-nek a sponzorálása révén, mint egy kis kamaraegyüttes nagybőgőse, a négy hárfással és Würtzler Arisztid dirigálásával karácsonyi lemezt csináltunk. Később 22 bakelitlemezre (LP) írtam zenetörténeti ismertetőt. Ezekből – a Hungaroton jóvoltából – hét CD meg is jelent, melyeket a hanglemez-boltokban most is forgalmaznak.
1997. november 30-án hunyt el, miután Debrecenbe érkezett egy koncertre, amit a hárfaegyüttes tagjával, Sylvia Kowalczukkal ő maga vezényelt volna. Würtzler feleségével, Barbara Pniewskával most is tartom a kapcsolatot. A Debreceni Orvosegyetem I. számú Belgyógyászati Klinikáján sikerült elintéznem, hogy földi maradványait tartsák, míg ő New Yorkból megérkezik. A Kerepesi úti temető művész-parcellájában temettük el az evangélikus egyház szertartása szerint néhány barát és ismerős részvételével.