Megtartották a magyarországi vonós hangszerkészítők kétnapos kiállítását a Szent István konziban, és az Ofotért-nak hála, mostanra elkészültek a fényképek is.
A rendezvényen harminc hangszerkészítő állított ki. Az első nap végigjártuk az asztalokat és nézelődtünk, láttunk bőgőket, csellókat, brácsákat és hegedűket, modern és régi hangszereket, népi és komolyzenei eszközöket. Héjja János csellókészítőtől néhány érdekességet is megtudtunk, például hogy az erőhatások miatt a vonósoknál is fontos a konstrukció, hogy Európa legjobb hangszerfái Szerbiában és Erdélyben találhatók, továbbá, hogy egy mesterhangszer féléven át készül és az ára akár több millió forint is lehet.
Szombaton aztán Záborszky Kálmán igazgató úr tartott beszédet. Elmondta, hogy nagyon megbecsüli a hangszerészek művészi munkáját, és szeretné rendszeressé tenni az iskolában a kiállítást. Hozzá tehetjük, hogy ez annál is inkább helyén való, mivel nem régiben panaszkodni hallottuk a mestereket.
A beszéd után az esemény fővédnöke, Szecsődy Ferenc Liszt-díjas hegedűművész tartott bemutatót és koncertet, melyen mintegy tucatnyi hangszert próbált ki és mutatott be különféle stílusú zenékkel. Zongorán kísérte Szentpéteri Gabriella. Külön öröm volt, hogy egy-egy darab után színpadra hívta azt a mestert bemutatni, akinek a hangszerén éppen játszott, meglepően sok volt közöttük a fiatal. (Szecsődy gondolatairól a Hangszer és Zene oldalán lehet többet olvasni.)
A Hárfák és hárfások a kiállításon folytatta legjobb bűnüldöző hagyományait. Lelepleztünk egy bélyeghamisító bandát, akik mellényúltak, továbbá egy hangszeripari kémszervezetet is, akik pentaton dallamokkal próbálták leplezni magukat. A részletek a fényképalbumból kiderülnek.
A kiállítással egy időben tartotta évzáró koncertjét az iskola kórusa, amelynek hárfások is a tagjai:
