"Reményi Attila a hagyományt - kiváltképp századunk zenei hagyományát - tisztelő, egyéni, személyes hangú zeneszerző. Nem feltétlen követője az 1980-as években oly szerteágazó avantgárd törekvéseknek, a kifejező eszközökkel, technikákkal való kísérletezésnek. Jóllehet alaposan ismeri, és mondanivalójához mérten alkalmazza ezeket az eszközöket egyéni nyelvének gazdagítására."
Reményi Attila zeneszerző 1959. július 22-én született Győrben, s ugyanitt kezdte zenei tanulmányait is. A Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneszerzést és zongorát tanult Bácskai Györgynél és Velőssy Zsuzsánál. A Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezső és Petrovics Emil növendékeként zeneszerzésből 1982-ben diplomázott. Jelenleg a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. 1982 óta a Magyar Zeneszerző Szövetség tagja, 1991-től kezdődően az UNITED Way of Kisalföld kuratórium tagja, 2000-től a MEDIAWAVE kuratórium tagja, 2006-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1990-ben Erkel-díjban, 2008-ban pedig Bartók-Pásztory díjban részesült.
Műjegyzékében nem egy hárfás mű szerepel. 2007-ben, az 1. Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyen Reményi Attilát kérték fel a szervezők, hogy komponáljon egy művet az egyik korcsoport versenyzői számára, így született meg a Felszállott a páva... című darabja. Idén az 1998-ban fukui zeneszerzői verseny győztes kompozíciója, a Miniatűrök hárfára szerepel kötelező anyagként a novemberben megrendezésre kerülő 3. Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyen. Felkerestük Reményi urat és a hárfáról, a hárfához való viszonyáról kérdeztük.
1. Mikor és hogyan merült fel először a gondolat, hogy hárfára komponáljon mint szóló vagy kamarahangszerre?
Balassa Sándor zeneszerző ajánlására a bécsi Trió Melisande (fuvola, brácsa, hárfa) együttesnek komponáltam első hárfa művemet. Az együttes vezetője Aba-Nagy Zsuzsa hárfaművész volt. A művet Bécsben mutatták be. Így született meg az első művem, amiben hárfa volt. Ezután folyamatos kapcsolatban maradtunk és megszülettek a további művek.
2. Beszéljünk a további hárfás műveiről: hogyan, kinek a felkérésére, ihletésére keletkeztek?
A Győri Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol 32 éve tanítok, ismerkedtem meg Bélyei Adél hárfaművésszel és édesanyjával, B. Gogolyák Máriával, akiknek a Remembrance voice for two Harps c. darabomat írtam. Ez azért volt érdekes számomra, mert két hárfának nagyobbak a lehetőségei, mint egynek. Ez a darab technikailag nem nehéz és a hallgatóság is szívesen fogadja hagyományosabb hangvétele miatt. Az öt hárfára írott Three Movements c. kompozíció inkább zeneszerzői tanulmány, mint hangversenydarab, hiszen öt hárfás ill. hárfa nem mindennap találkozik. Régóta írok ütőhangszerekre is a Győri Ütőegyüttes inspirálására. Így született meg Fantázia Hárfára és Marimbára c. művem, amelyben a Hárfa és a Marimba improvizatív, lazább zenei anyagot játszik.
Ezek után az első igazi sikert a japán zeneszerzőverseny jelentette 1998-ban, amelyen személyesen is részt vehettem.
3. A Miniatűrök hárfára című művével megnyerte a 3. fukui zeneszerzői versenyt. Hogyan szerzett tudomást a versenyről? Volt-e szakmai segítsége – egy hárfás, akivel konzultált a darab komponálása közben? Ki adta elő a versenyen?
A Zeneszerző Szövetségen keresztül értesültem a pályázatról. A versenyen Chikayo Hayashi japán hárfaművész adta elő kiválóan a technikailag és zeneileg is legnehezebb művemet, amelyben már teljes „harci fegyverzetben” vonul fel a hárfa technika. A darab komponálása alatt Bélyei Adél segített a hárfa „lelki világát” jobban megérteni. Hálából az utolsó tételben nevének betűire - A.D.E.L. - írtam a zenei anyagot. Érdemes volt sok időt és munkát rászánni a hárfa megismerésére. Nem tudhattam előre, hogy a zsűri annyira jónak találja a művet, hogy első díjat ad és Chikayo Hayashi-t is különdíjjal jutalmazza. Egy japán és egy amerikai szerző kapott még díjat. Tanulságos volt a Japán ottartózkodás és a hárfaművek és hárfások szereplése. Életre meghatározó élmény volt a Japánban töltött egy hét. 2000-ben ismét két hetet tölthettem Tokióban, illetve Yokohamában. A Japán Rádió Gyermekkórusa énekelte japán nyelvű kórusművemet.
4. Beszélne a Miniatűrökről mint kompozícióról? Mikor volt a hazai bemutatója?
A magyarországi bemutató, ahol Lévai Mária hárfaművésznő kiváló előadásában szólalt meg, a japán verseny után évekkel később volt. A kompozícióban felfedezhetők a Kurtág Györgyre jellemző zenei anyag és megformálás stílusjegyei. Nem szeretnék most mélyebb részletekbe bocsátkozni a tételek elemzéséről. Ezt meghagynám a zenetudomány szakembereinek. Az egyik legkoncentráltabb művem ez, és az előadó is felfedezheti a tételekben rejlő szerkezetet és logikát. Nemcsak az első díj miatt, hanem ezért is tartom az egyik legjobban megírt hárfa művemnek.
A másik a Cantus for Flute and Harp - fuvolára és hárfára - 2006-ban írt darab, amelynek inspirációját Aba-Nagy Zsuzsának köszönhetem. 2012-ben volt az ősbemutató Bécsben a Collegium Hungaricumban. Ez a 6 tétel sokkal befogadhatóbb az átlag közönség számára, annak ellenére, hogy szintén elég szigorú zenei szerkezet és hangkészlet található benne. Technikailag sem olyan nehéz, ezért ha ajánlhatnám valamelyik darabomat egy hárfásnak, akkor ezt vagy a Desire for olden times - kelta hárfára írott művemet ajánlanám.Természetesen ez nem értékítélet, csak szubjektív szerzői vélemény. Nem szeretnék senkit sem lebeszélni a Miniatűrök eljátszásától, illetve meghallgatásától.
A Desire for olden times 2009-es győri zeneszerzői estemen is megszólalt Aba-Nagy Zsuzsa hárfaművésznő tolmácsolásában, akinek a felkérésére íródott a mű. A You Tube-on mindenki számára elérhető.
5. 2006-ban írta a Felszállott a páva... variációkat. Azóta komponált-e újabb hárfás darabot?
A legújabb hárfa művem hárfára és csellóra íródott Borka Hanna és Borka Eszter testvéreknek. Még bemutatatlan, de a SOLO MUSIC kiadása alatt áll. Borka Hannával való ismeretségemet Gorbunova Natália hárfaművésznőnek köszönhetem. Az ő felkérésére írtam meg a Felszállott a páva... (Hommage á Zoltán Kodály) c. kompozíciót a Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyre 2007-ben, így hallhattam Borka Hannát hárfázni, és találkozhattam vele személyesen egy budapesti szereplése alkalmával. Ekkor született meg a gondolat, hogy a testvérpárnak darabot írjak. Sajnos csak a japán darab került még kiadásra. Remélem, hogy ennek ellenére megismerik a műveimet a Hárfaversenyeknek is köszönhetően.
Örülök és hálás vagyok, hogy a hárfával és hárfaművészekkel az elmúlt húsz év során kapcsolatom lehetett és ezek a művek megszülethettek.