Alig egy hete írtunk egy a reformkorban élt kedves magyar hárfásról, Orzovenszky Károlynéról, akit Lieder Friderikaként ismert meg az akkori hazai zenei élet. Ebben a cikkben felvetettük, hogy nem tudni, a családja miért taníttatta hárfázni. Nos, máris újabb adalékok kerültek elő az életéből, ami némi magyarázattal szolgálhat e kérdésre.
Tóth-Bencze Tamás helytörténész foglalkozott behatóan az Orzovenszky-házaspár sorsával, lévén, hogy a férj híres fürdőorvos volt Balatonfüreden. Az ő adatainak hála a cikk megjelenése után megtudtuk, hogy pontosan mikor született Friderika, és hogy kik voltak a szülei. Az interneten rákeresve a nevükre, kiderült, hogy édesapja híres festő volt. Nagyapja pedig még híresebb, mert több lexikonban is szerepel, sőt képeit árveréseken napjainkban is veszik. Ebben az írásunkban a nagyapa életútját mutatjuk be.
Köszönjük Tóth-Bencze Tamás támogatását, valamint a Magyar Nemzeti Galéria munkatársaiéit is: Plesznivy Edit és Pattantyus Manga szakértő segítségével egy nap alatt sikerült azonosítani az MNG-ben őrzött Lieder-képeket, és kideríteni, hogy egyik sem Friderikát ábrázolja.
 |
| Önarckép |
Lieder Frigyes német portré- és miniatúrafestő, illetve litográfus Potsdamban született 1780. július 3-án, s Pesten, 1859. május 13-án hunyt el. (A német lexikonok és galériák rendre Budapestet írnak, de hát ebben az időben ilyen nevű város még nem létezett.) Eredeti neve Friedrich Johann Gottlieb Lieder, de nevezték Franz Liedernek, id. Lieder Frigyesnek, sőt Jean Gottlob Liedernek is.
Művészi pályafutása 17 éves korában indult, amikor a Berlini Akadémia kiállításán két képpel szerepelt. 1802-ben újra kiállított itt. 1803-1804-ben Párizsban tanult az École des Beaux-Arts-on Jacques-Louis David tanítványaként. Párizsban elvette Chevalier d'Ellevaux de Limon lányát. A következő évben magyar arisztokraták megbízásából portrékat készített Pesten, Pozsonyban és Nagyszombatban, majd 1806-tól Bécsben mint miniatúrafestő dolgozott. 1814-ben másodszor is Párizsban tartózkodott.
A Bécsi kongresszus idején nagy sikert aratott arcképeivel. A művészetpártoló Metternich is megkedvelte és bíztatta, hogy folytassa művészi tanulmányait Veronában és Párizsban. Mivel rendkívül precízen tudta reprodukálni képein a katonai (huszár-) uniformist, ezért 1816-1819 között berlini tartózkodásakor III. Frigyes Vilmos porosz király udvari festőnek nevezte ki. Ezt követően Bécsben, majd 1820-tól haláláig Pesten élt. 1822-ben a Veronai Kongresszus helyszínén dolgozott. 1822 és 1840 között rendszeresen kiállított a bécsi akadémiai kiállításokon, 1824-től tagja volt a Bécsi Képzőművészeti Akadémiának.
 |
| „Egy ifjú hölgy portréja, sötét hajjal” Lieder junior (1)847 Akvarell, papír 23 x 17 cm |
Fia, ifjabb Friedrich Lieder 1807 és 1884 között élt, szintén híres portréfestő volt. Unokája, Orzovenszky Károlyné Lieder Erika a reformkor jeles hárfásaként ismert.
Miniatúrákat, akvarelleket, olajfestményeket készített, ezek voltak a kedvenc technikái. Erőssége a portré műfaja volt, arcképeit szinte tudományos pontossággal készítette. Elsősorban főnemeseket ábrázolt műveiben egyéni módon, de ismert az 1848-as szabadságharc idején készített, rebelliseket ábrázoló olajképe is. Munkáit a gondos előkészítés, a pontos rajz és az egyszerű festés jellemzi. Litográfiái magas minőségűek.
1846-ban Károlyi Lázár írt kritikát róla, melyben művészetét utálatosnak, durvának és közönségesnek nevezte, festményeit „idejöket” múltnak és ízléstelennek. A kritikát 1903-ban Lyka Károly folyóirata, a Művészet újra közölte. (Bár az is lehet, hogy apa és fia névegyezősége miatt inkább az utóbbinak szólt ez, mert maga Károlyi is elbizonytalanodott.)
A Magyar Életrajzi Lexikon értékelése szerint „jól jellemzett, könnyed festőiségű arcképei, akvarellminiatűrjei korának kedvelt arcképfestőjévé tették”.
Meller Simon így jellemezte: „Magasabb művészi fokot ért el Lieder Frigyes (1786- 1859), aki Poroszországból származott Pestre, ahol az arisztokrácia kedvelt festője lőn. Arcképeit az empire szigorú szellemében festette: minden részletre kiterjedő pontossággal, a rajznak rendkívüli szabatosságával. Műveiben a rajz a fő; a szín csak másodsorban következik; s a színezett rajzok e korszakában arcképei a legjobbakkal versenyeznek.”
A jeles magyar személyek közül többek között Batthyány Lajos, Cziráky Antal, József nádor, Orczy László, Károlyi István, Kubinyi Ágoston, Marastoni Jakab festő és a tragikus sorsú Orosz József portréját festette meg. Ez utóbbi képének reprodukciója igazi sláger az interneten. Számunkra különösen fontos, hogy Pyrker János László egri érseket is megrajzolta, mivel róla A hárfa című verse kapcsán már írtunk egyszer. Néhány munkája megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében:
Művei rendszeresen szerepelnek aukciókon. A fent idézett kritika miatt igazi meglepetés, hogy Lyka Károly Magyar művészet című 1942-ben megjelentetett könyvében szerepelteti önarcképét.
 |
| Batthyány Lajos portréja (1839) |
A nagyapa életrajza azt mutatja, hogy Friderika családja több generáció óta művészettel foglalkozott, méghozzá magas színvonalon. Mivel nagyapja Párizsban tanult, nem csoda, ha ismerték és szerették a hárfát, hiszen itt működött ebben az időben például Érard. Persze az továbbra is izgalmas kérdés, hogy milyen hangszeren tanult a kislány, s még inkább, hogy kitől tanulhatott. Ez a történet még folytatódni fog itt a blogon!