Mindenszentek (Festum Omnium Sanctorum) és halottak napja (Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) van. Lehetne-e méltóbban ünnepelni, mint egy régen élt hárfás alakjának a felelevenítésével? Lieder Friderika és Guttmann Márta után ismét egy kevésbé ismert hárfaművész életrajza következik itt a blogon.
Méltatlanul elfeledett művészről és mecénásról lesz szó, akit ráadásul a német Wikipédia osztráknak titulál. Hogy miképp juthatott idáig a története, az nyilván nem csak a magyar zenetörténet-tudomány hibája. Az „átkosban” kevés figyelem fordult a főnemesi származásúk felé – és akkor még finomak voltunk –, s mind a mai napig nem szokás 1848 igazi arcát láttatni: a nemzeti idea és a szociális eszme egyenrangúságát, egymás mellettiségét, egymást feltételező és kiegészítő jellegét. Az alábbi életrajzból kiderül, hogy a XIX. században még hogyan munkálkodtak az elithez tartozó főemberek, akik ráadásul a kultúra és a művészetek területén is képesek voltak maradandót létrehozni.
 |
| A legújabb parisi divat nőknek |
Galántai gróf Eszterházy Johanna 1798. szeptember 5-én született a Batthyány családba, s Bécsben, 1880. június 8-án hunyt el. A közben eltelt nyolc évtized során keményen dolgozott, s mindig volt figyelme a körülötte élő, szenvedő emberekre. Férje Galántai gróf Eszterházy Alajos (1780-1868) kamarás és alezredes, a híres család cseszneki ágának a tagja volt. 1818. május 20-án kötöttek házasságot, ami épp fél évszázadon állt fenn, gyermekeik nem születtek. Talán ez utóbbi is hozzájárult, hogy olyannyira nyitottá váltak a világra és az emberek gondjaira. Mindazonáltal családi vonás, a korszellem megnyilvánulása is volt ez. Johanna apósa, a szabadkőműves gróf Eszterházy Nepomuk János például Mozart támogatója volt.
Nem tudni, hogy az asszony hogyan, miért kezdett éppen hárfázni. 1836-tól azonban már kora egyik legnagyobb hárfaművészénél, az angol Elias Parish Alvarsnál folytatta hárfatanulmányait. Nagylelkű mecénás és jó tanítvány lehetett, amit bizonyít, hogy Parish Alvars 27 hárfás művét ajánlotta neki. Mi több, 1842-ben maga Chopin is szerepeltette Gesz-dúr Impromptujének (Op. 51.) ajánlásában.
 |
| Chopin op. 51, kézirat. A jobb felső sarokban az ajánlás (Forrás: Wikipédia) |
1849 elején Parish Alvars váratlanul elhunyt Bécsben, mindössze 40 évet élt. Johanna következő zenetanárja Dunkl Nep. János zongoraművész lett. Dunkl Liszt Ferenccel együtt részt vett a bécsi felkelésben, ennek bukása után menekülni, bujkálni kényszerült. Tehetségét jelzi, hogy Liszt, Carl Czerny és Anton Rubinstejn tanítványa volt. 1852-ig dolgozott Johannával, ezt követően Pestre költözött s a Rózsavölgyi kiadó egyik vezetője, illetve résztulajdonosa lett.
 |
| Férfidivat |
Johanna ezt követően Bécs Hietzing kerületében telepedett le, s haláláig a Villa Schopp-ban élt. Új tanára, Johann Dubez zeneszerző, hárfa- és gitárművész csaknem negyedévszázadon át, 1875-ig állt a szolgálatában. Dubezről és kiváló zenész-, illetve hárfás testvéreiről már írtunk egy korábbi cikkben. Itt csak annyit jegyzünk meg róluk, hogy a szegénysorból származó Dubez testvérek ugyancsak Parish Alvars tanítványai voltak, így alappal feltételezhető, hogy taníttatásuk költségét legalább részben Johanna állta.
Igen kevés információ érhető el az Eszterházy házaspár, s személy szerint Johanna életéről, munkájáról. Kép sem található róla az interneten. Szerencsére egy-két hírlapi tudósítás és hivatalos dokumentum megőrizte néhány adományának az emlékét. Az 1838-as árvíz idején férje 20, ő 50 Ft-tal járult hozzá a rászoruló pozsonyiak segélyezéséhez. 1847-ben a felvidéki éhínség idején (Rothschild báróhoz hasonlóan) 1000 Ft segélyt fizetett a rászorulóknak. A hivatalos lista szerint egyébként más főnemesek 5 Ft-tól 300 Ft-ig terjedő adományokat tettek.
Végül következzék a legutolsó, ugyanakkor legjelentősebb jótékonykodás: halála után alapítvány jött létre, amelyet a belügyminiszter kezelt, s amelynek vagyona 278 650 Ft volt. A vagyon mértékére jellemző, hogy az alapítvány még 1922-ben is működni tudott, illetve, hogy az országos lelencházi alap vagyona kisebb, „mindössze” 219 100 Ft volt.
 |
| Fiatal család divatja |
Hamvas Béla szerint az élet egyetlen értelmes célja a másokért való önzetlen munkálkodás. Hogy az Eszterházy házaspár munkája és pénze hány művésznek, hány rászoruló szegénynek és betegnek segített az évtizedek folyamán, azt nem lehet megmondani. Mindenesetre rémisztő, hogy történelmünkből és kultúránkból ki tudtuk törölni az emléküket. Az alábbi felvételen Ciffra György játssza el a Johannának ajánlott Chopin impromptut.
