 |
| Orzovenszky Károly (1815–1876) |
A balatonarácsi ótemető katolikus parcellájában, Écsy László síremléke mellett, áll egy mészkőből faragott, ferdén félbetört hengert formázó oszlop, amely előtt fa emlékjel hirdeti, hogy itt nyugszik dr. Orzovenszky Károly, balatonfüredi fürdőorvos, az 1848–49-es szabadságharc orvos őrnagya. Sokáig azt hittük, itt is (Füreden) hunyt el. A közelmúltban a megjelenés előtt álló füredi életrajzi lexikonhoz végzett adatgyűjtés során számos olyan információ, bizonyíték került elő, amely ezt (mind a halál, mind a temetés helyét) megkérdőjelezi.
Orzovenszky (eredetileg Orzovenszki) Adolf János Károly a Tolna megyei Pakson született, 1815. április 28-án, Orzovenszki Márton és Budai Anna gyermekeként. Az apa kétszer is nősült, öt gyermeke született, minden valószínűség szerint jómódú lehetett, így engedhette meg a gyerekei iskoláztatását.
A „Paks nagyközség monográfiája” című könyv, a gyógyszertárak történetének áttekintésénél a 274. oldalon, említ egy „Ozzovenszky” (keresztnevet nem közöl) nevű okleveles gyógyszerészt, patikatulajdonost, akinek 1832-ben bekövetkezett halála után gyerekei a patikát eladták. Elképzelhető, hogy a „zz” elírás, hogy Orzovenszki Márton valóban a Szent Háromság patika, Paks első patikájának tulajdonosa, patikus volt.
A halotti anyakönyvben Orzovenszky Marcellus (Márton) halálának időpontja 1832. február 16., de a bejegyzés nem említi az elhunyt foglalkozását, s ez a beírás is Orzovenszkyt ír (nem Ozzovenszkyt). Gyakorlatilag eddig nincs adat, bizonyíték arra, hogy Orzovenszky apja patikus volt, Paks első gyógyszertárának a tulajdonosa, hogy a monográfiában közölt gyógyszerész neve csak elírás, s valóban Orzovenszky Károly apjáról van szó. Mindezek ellenére, valószínűsíthető, hogy az apa patikus volt.
 |
| Orzovenszky Károly születési bejegyzése |
Károly fia a pesti egyetemen 1840-ben szerzett doktori oklevelet. Gyakorló orvosként az egyik fővárosi kórházban kezdett dolgozni. (Zákonyi Ferenc azt írta, hogy „a Wodianer-kórházba került”, de ilyen elnevezésű kórháznak sem a fővárosban, sem máshol nem sikerült nyomára bukkanni. Egy „Wodianer-gyógyépület” elnevezésű intézmény ugyan volt, ezt báró Wodianer Alber által tett kórházi alapítványból létesítették, de ennél az a probléma, hogy csak 1912-ben avatták fel. Az intézmény a mai János-kórház része volt, az alapítványt tevő szobra az épület előtt áll.
Persze az is elképzelhető, a hogy a 19. század első felében a dúsgazdag pest-budai zsidó vállalkozó és bankár, Wodianer Sámuel is létesített egy kórházat – vagy tett kórházi alapítványt –, és ezt egy darabig az ő nevével együtt emlegették, de ennek nyomát eddig nem sikerült fellelni.)
1847. április 27-én Pesten kötött házasságot a nagyszombati születésű 17 esztendős hajadonnal, Lieder Friderikával. Hamarosan (1848) megszületett Ferenc fiuk, majd néhány év múlva Malvin leányuk. Az újdonsült férjet és apát is megérintette a forradalom szele, ekkor már rendelő főorvosként dolgozott. 1848 decemberét követően Görgey Artúr hadtesténél szolgált orvos őrnagyi rangban, mint törzsorvos. A harcok befejező szakaszában a tábornoknak az ácsi ütközetben szerzett súlyos fejsérülését ő látta el elsőként. A világosi fegyverletételig szolgált, az oroszok a többi tiszttel együtt átadták az osztrákoknak, a pesti Újépületbe (Neugebäude) került, és itt raboskodott.
Mivel korábban nem volt császári katonatiszt, és tevőlegesen a harcokban nem vett részt, nem egészen egy esztendő múlva, az első közkegyelemmel, 1850 júniusában szabadult. 1853. február 20-án nevezte ki a pannonhalmi főapát a füredi Savanyúvíz fürdőorvosának. (Ebben valószínűleg Balassa János – szintén a szabadságharc katonaorvosa – ajánlása is szerepet játszott.)
Orzovenszky füredi tevékenysége alatt több új gyógymódot vezetett be, pl.: a savókúrát a tüdőgümőkór, a Balaton iszapjának a gyulladásos bőrbetegségek és a reumás fájdalmak kezelésére történő felhasználását. Javasolta a fedett sétány, a parkok kialakítását, a hidegfürdők számának emelését, úszóiskola létrehozását úszómester irányításával, bevezettette a csendrendeletet. Tagja volt az 1855-ben megalakult fürdőbizottságnak. 1863-ban megjelentette a „Balaton-Füred és gyógyhatása” című munkáját. Társszerkesztője és kiadója volt az 1868 májusa és szeptember között Pesten megjelent „Fürdői Lapok”-nak.
Felesége 1864. február 7-én meghalt, Orzovenszky nem házasodott meg újból. 1876. július 12-én hunyt el Budapesten, az anyakönyvi bejegyzés szerint szívbajban, a Kerepesi (Fiumei út) temetőben helyezték végső nyugalomra 1876. július 14-én, felesége mellé, sírjuk már nem látható. A kerepesi temető gondnokságának nyilvántartása szerint a sírjegyzékben már nem szerepel. Ugyanis ifj. Orzovenszky Károly köz- és váltóügyvéd és zalaegerszegi törvényszéki jegyző még ez év (1876) december 9-én Pozsonyban 28 évesen elhunyt. Mivel nem nősült meg, így valószínűleg gyermeke sem született. Orzovenszky Károly másik gyermekéről, a Malvin nevű leánygyermekről jelenleg annyi ismert, hogy ekkor már férjnél volt. Feltehetően a sírmegváltás idejének letelte után az Orzovenszky-házaspár nyugvóhelyét nem váltották meg újra, a maradványokat a temető csontkamrájába helyezhették át, a sírhelyet pedig más részére eladták.
 |
| Gyászjelentés Orzovenszky Károly haláláról |
Ezzel szemben Zákonyi Ferenc „Balatonfüred” című monográfiájában az 545. oldalon azt írja, hogy az arácsi temetőben megtalálta Orzovenszky sírját: „a felírás már olvashatatlan volt, csak a nehezen látható ENSZK betűkből tudtam megállapítani, hogy dr. Orzovenszky Károly volt főorvos síremléke.” Továbbá megerősítésként Sziklay Jánosra hivatkozik: „Sziklay János is említést tesz egyik cikkében, hogy dr. Orzovenszky Károly sírja Écsy Lászlóé mellett található.”
Szerencsére némi utánjárással sikerült megtalálni a hivatkozott munkát, ami ugyan nem cikk, de valóban Sziklaytól származik. Ebben, a 127. oldalon, a balatonarácsi régi temetőről a következőképpen ír: „Ott fekszik a Balaton lelkes tudós barátja Lóczy Lajos, egyszerű, de meghatóan jellemző síremléke az alsóörs-almádi vörös homokkőből készült: ott nyugszik a szintén korán elhunyt Szász Gyula szobrászművész alkotta síremlék alatt a harcos katolikus szerkesztő Lonkay Antal és veje Hortoványi József volt orsz.[ággyűlési] képviselő és lepszerkesztő [sic!]
Tehát mint a szövegből kiderül, Sziklay nem írja azt, hogy Écsy László sírja mellett. Azt hogy, honnan vette, hogy „Orsovenszky” itt lett volna eltemetve, meg nem tudom mondani. Talán az oszlop felirata ekkorra (1920-as évek) már annyira megrongálódott, hogy már csak ő is csak töredéket tudott kibetűzni (NSZK).
Úgy tűnik, Zákonyi Ferenc megelégedhetett a Sziklay-féle utalással. A paloznaki római katolikus plébánia (Az önálló füredi katolikus plébánia csak 1918-ban jött létre, addig az arácsi és füredi anyakönyvi eseményeket a paloznaki plébánián jegyezték be.) halotti anyakönyvében ugyanis egyáltalán nem szerepel ilyen néven halálozási bejegyzés, vagy temetés 1870 és 1895 között. Egyébként, ha itt hal meg, és máshol temetik el, akkor is szerepelne, és a megjegyzések rovatban lenne bevezetve, hogy melyik temetőben és mikor lett eltemetve. Csak zárójelben jegyezném meg: a református anyakönyvekben sem szerepel Orzovenszky Károly néven halálozás és temetés. A hivatkozott Sziklay szövegben említett többi név megtalálható (így Lonkay Antal 1888. augusztus 29-én hunyt el, és 31-én temették, Écsy László 1895. május 11-én halt meg Balatonfüred fürdőn, és 13-án temette Arácson Halbik Cziprián).
Écsy László fürdőigazgató, a Veszprém Megyei Levéltárban nemrégiben újból előkerült, naplójában, az 1876. július 13-i bejegyzésnél írja a következőket: „Déli 12 órakor vettem boldogult Orzovenszky Károly füredi fürdőfőorvos úr halotti levelét, melyből láttam, hogy holnap reggeli 6 óra-kor a kerepesi temetőben örök nyugalomra teszik.” A július 14-i bejegyzésnél pedig ez olvasható: „A derék férfiút tehát ma reggel 6 órakor vitték örök nyugalomra kerepesi temetőben Pesten.” Ezt támasztja alá, mind a Pest belvárosi katolikus plébánia anyakönyvének bejegyzése, mind Orzovenszky Károly gyászjelentése, utóbbira az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilmtárában sikerült rábukkanni.
Elvileg lehetséges, hogy nem síremléket jelöl az arácsi temetőben álló oszlop, hanem csak egy emlékjel, amit Orzovenszky tiszteletére állítottak ekkor, vagy valamikor később. Csakhogy az oszlop állapota – a szöveget valószínűleg már az 1920-as években sem lehetett egyértelműen elolvasni – nem ezt támasztja alá. Sajnos – mint kiderült – a paloznaki plébánia historia domusai (háztörténet) eltűntek, így ezt a változatot nem sikerült leellenőrizni, továbbá a korabeli sajtóban sem lehetett eddig ennek nyomát felfedezni. Közeli fotót sem tudtam feltalálni az oszlopról, mindegyik távolabbi felvétel, azokon a szövegmaradványokat nem lehet kivenni.
Az „ENSZK” szótöredék. Hasonló néven viszont találtam egy halálozást és temetést a paloznaki plébánia halotti anyakönyvében. A balatonfüredi gyógyhelyen 1880. július 14-én elhunyt Zlinszky Imre, korának ismert jogásza és írója, aki tüdőbaját kezeltetni érkezett ide. Őt július 15-én helyezték végső nyugalomra Arácson. Lehetséges, hogy az ő sírját vélték Orzovenszkyének?
Hogy időközben esetleg áthelyezték volna Orzovenszky hamvait Pestről Arácsra? Nos elvben lehetséges, de nem valószínű. És ennek valamilyen formában nyoma kellene, hogy legyen.
Orzovenszky Károly síremléke már valóban eltűnt. A Kerepesi úti temetőből.
Orzovenszky Károly emléktáblája a füredi Szívkórház falán (avatva: 1982. március 13.) és a Honvéd Szanatórium előtt (1982. szeptember 27.) található. Az arácsi városrészben utca viseli nevét.
(A szerző engedélyével közölve. Köszönjük az engedélyt. Az alcímeket mi adtuk a monitoron való könnyebb olvashatóság miatt.)