2017. október 9., hétfő

180 éves az első ismert magyar hárfareklám

Jó bornak is kell a cégér, tartja a mondás. Így van ez természetesen a hárfával is. Úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni az első magyar nyelvű reklámot, mely a duplapedálos hárfát volt hivatva népszerűsíteni.

A reklám a Honművész című újság 1837. március 12-én kiadott 21. számában jelent meg a 163. oldalon. Az újság — címével ellentétben — nemcsak művészeti dolgokkal, de sokféle érdekességgel, műszaki és egyéb újdonsággal, sőt divattal is foglalkozott. Ezért lehetséges, hogy a nevezetes hirdetés előtti hír az angol tojás-emésztésről, az utána következő pedig egy francia találmányról, a gőzléghajóról szól:

A honművész 1837/21. száma

A reklám szövege a következő:


„Bécsi hárfa. — Brunner Ferencz, bécsi hangműszer-készitő, állhatatos iparja által annyira tökélyesité a’ hárfa-készitést, hogy jelenleg nála kétszeres mechanismussal ellátott hárfákat is lehet illendő áron vásárolni. Ezen uj divatú hárfák a’ régiektől abban különböznek, hogy rajtok akármelly, fortepiánóra szerzett, hangműt el lehet játszani. A’ művésznek lakása Bécsben Laimgrube 82. szám alatt.”


Franz Brunner (1786–1840) osztrák gitár- és hárfakészítő mester, vagy ahogy a reklám írja, művész volt. Számos hangszere ma kiállítási darab osztrák és cseh múzeumokban. Bár az életrajza még megírásra vár a Wikipédián, azonban alappal feltételezhető, hogy munkájának hatása volt a neves bécsi gitár- és hárfaiskola kialakulására.

Az inteneten látható egyik munkája 8 pedálos hangszer. Az egyik pedál nem a hangolást végezte, hanem a rezonátortest hátulján lévő szárnyakat mozgatta. Ha jól tudjuk, Nadermann és Krumpholtz fejlesztette ki Párizsban ezt az alkatrészt, de mára eltűnt a hárfákról. Erről a Pedál, pedálhárfa című cikkünkben írtunk bővebben.

Brunner-hárfa



A duplapedálos hárfát 1810-ben szabadalmaztatta Sébastien Érard, ami egy gazdasági válságot követően a XIX. század húszas éveiben kezdte meghódítani Európát. Büszkék lehetünk rá, hogy nálunk már újságban hirdették alig másfél évtized múlva, hiszen ez azt jelenti, hogy a nemesi és polgári családokban viszonylag népszerű elfoglaltság lehetett a hárfahúrok pengetése.

Egyébként Elias Parish-Alvars, „a hárfa Lisztje” 1833-ban koncertezett nálunk, egykori tanárja pedig, Nicolas-Charles Bochsa 1842-ben. Utóbbi nevezetes útját a korabeli sajtó segítségével elevenítettük fel a Bochsa Magyarországon című írásban.