2017. november 9., csütörtök

Dunkl Nepomuk János (1832-1910)

Az osztrák származású, de magyarrá lett Dunkl Nepomuk János kiváló zongoraművész, koncertszervező és zenei kiadó, XIX. századi zenei életünk egyik legmeghatározóbb alakja volt. Ehhez képest napjainkban kevés szó esik a munkájáról, nevét hiába keressük például a Wikipédián. Életrajza közlésével nem csak a hiányt igyekszünk pótolni. Azért is írunk róla, mert több adat szerint kapcsolatban állt Esterházy Johanna hárfással. Mi több, az 1848-as bécsi forradalom idején Liszt Ferenc, Dunkl János és Esterházy Johanna tevőlegesen is részt vettek a megmozdulásokban, s mindez igazán izgalmassá teszi a történetüket.

Dunkl János
Johann Nep. Dunkl 1832. augusztus 6-án született Bécsben, szülei csecsemőkorában telepedtek le Magyarországon. Zenei tehetsége korán megmutatkozott. Zongorán Moravetz, Reichl és Gebauer tanította, a Pestbudai Hangászegyesületben pedig énekelni tanult. Művészi fejlődésére Anselm Winkler és Josef Merkl is hatással voltak.

Szülei később Bécsbe küldték, ahol Kärgling lett a mestere. Emilia Walter énekesnő javaslatára 1845-ben jelentkezett a Bécsben tartózkodó Liszt Ferencnél. Sigismond Thalberg „Róbert ábrándja“ című művét játszotta neki. Liszt személyes pártfogásába vette, s amikor távozott a városból, Anton Rubinstejnt kérte fel, hogy fejlessze tovább a tehetséges fiatal zenészt. 1846 elején, amikor ismét Bécsben járt, újra személyesen foglalkozott vele, majd magyarországi és keleti útjaira is magával vitte. 1848-ban, miután Liszt ismét távozott az osztrák fővárosból, Navratilhoz és a korszakos jelentőségű Carl Czernyhez került. Jules Egghard-dal (1834-1867) együtt így Czerny egyik utolsó tanítványa lehetett.

1848-ban, a bécsi forradalom napjaiban Liszttel együtt az utcán volt. A Révai Lexikon szerint „az események Bécsben találták s Liszttel együtt ő is részt vett a barrikád-harcokban”, de ez nyilvánvaló túlzás. Liszt más adatok szerint dohányt és pénzt adott a barikádon harcolóknak, lelkesítő beszédet intézett hozzájuk, s valószínű, hogy a mindössze 16 éves Dunkl csupán elkísérte őt ezekre az egyébként egyáltalán nem veszélytelen utakra.

A forradalom bukása után bujkált, majd Reviczky grófné, később Esterházy Johanna házi zongoratanára lett. Utóbbi a miatt következhetett be, hogy 1849-ben Bécsben elhunyt Elias Parish-Alvars, a „hárfa Lisztje”, aki addig Johanna tanítója volt. Egy forrás szerint 1846-ban Liszt sokat kirándult Johannával Bécs környékén. Mindebből úgy sejthető, hogy a forradalom napjaiban is kapcsolatban állt velük, s pénz- és egyéb adományokat juttatott a harcoló katonáknak.

Artur Grottger:
Dunkl János és F. Bachrich portréja
285 x 231 mm
akvarell
(Szépművészeti Múzeum)
1852-ben Dunkl visszatért Magyarországra és kész zongoraművészként működött, különösen a kamarazene területén remekelt. Az 1850-es évek végén aztán újra Bécsbe költözött. 1860 körül Artur Grottger neves lengyel festő megfestette a képét. Az akvarell technikával készült művön F. Bachrich hegedűművésszel, a bécsi konzervatórium tanárával együtt látható. A festő és a két modell egymás szomszédjai voltak a Foganedihausban, a Theater auf der Wieden közelében. Az akvarellt Dunkl fia, Norbert adományozta a Szépművészeti Múzeumnak.

1861-ben összeházasodott Grinzweil Jozefin (más írásmóddal: Josephin) tehetséges opera- és hangverseny-énekesnővel, aki Grinzweil Norbertnek, a Rózsavölgyi és társa zeneműkiadó cég tulajdonosának a húga volt.

1862-ben önálló vállalkozást alapított Bécsben, ami 1866-ban beolvadt Rózsavölgyibe. Cégének rövid működése alatt kiadta többek közt Liszt Esztergomi miséjének négykezű zongorakivonatát Mosonyi Mihály kidolgozásában, valamint Goldmark Károly Sakuntala nyitányának vezér könyvét. A kiadók egyesülése után véglegesen hazatért, és a kiadóban beltag és cégvezető lett. 1890-ben Liebreich József alkalmazottal együtt megörökölte az elhunyt Grinzweil Norberttől a Rózsavölgyi és társa cég tulajdonjogát.

Kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatrendszerrel rendelkezett mind a társadalmi elittel, mind a művészvilággal. Kortársai úgy tartották, hogy a hazai zeneműkiadás, a magyar zeneirodalom és hangversenyügy az ő tevékenysége által vált európai hírűvé. Javarészben neki volt köszönhető például, hogy Richter János Budapesten új irányba tudott indulni a filharmóniai társasággal.

Több gyermeke született. Norbert nevű fiát 1890-ben maga mellé vette, aki később folytatta apja üzletét és szintén sikeres kiadó és koncertszervező lett.

1910. január 29-én hunyt el Budapesten. Az Új köztemetőben nyugszik.


Dunkl János életútja – ahogy a bevezetőben is említettük – számunkra leginkább Esterházy Johanna személye miatt fontos. Kapcsolatuk nagyon is azt bizonyítja, hogy Johanna nem egy hétköznapi műkedvelő hárfás volt. Támogatta Chopint és Chopin legkedvesebb tanítványának, Carl Filtschnek az édesapját. Barátja volt Lisztnek és segítette az ő kedves tanítványát is, Dunkl Jánost, akiről a fenti cikkünk szól. Utóbbiak ráadásul kifejezték szimpátiájukat a polgárosodásért és a nemzeti függetlenségért harcolókkal, így minden bizonnyal Johanna is hasonlóan gondolkodott ezekről az eszmékről.

Egyébként sajnálatos, hogy Dunklról, a jelentős zongoristáról és zenei szervezőről milyen kevés szó esik manapság.


Források:


Visszaemlékezései:

(Csodálkoznánk, ha a Szépművészeti Múzeum honlapján említett F. Bachrich nem S. Bachrich lenne, azaz Bachrich Zsigmond neves komponista és hegedűs.)