Talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem hallottak még az egykori neves magyar hárfaépítőről, Lenhardt Jánosról. Sajnos sem a Magyar Életrajzi Lexikon, sem a Wikipédia nem említi a 20. század első harmadában dolgozó, nemzetközi hírnevet is szerző pécsi mestert. Egy véletlennek köszönhető, hogy tudomást szereztünk róla.
Nagy Katalin hárfatanárnő mesélte, hogy a zuglói
Szent István Zeneiskola tulajdonában volt valamikor egy Lenhardt-féle hárfa is. Idővel azonban tönkrement, s mivel javíthatatlannak ítélték, lemondtak róla. Valami raktárban porosodott egy ideig, mígnem valamelyik színház megkereste az iskolát, kérve, hogy adják nekik kölcsön kellékként az egyik darabhoz. Az iskola segítőkész volt és a hárfa új életre kelt a színpadon, tovább szolgálva a nagyérdeműt. Állítólag még a színész is egészen jól használta, a mozdulatai ösztönösen is szabályosak voltak.
Egyszer aztán persze a színházi karrier is véget ért és a hárfa maradványai magántulajdonba kerültek. Némi utánjárással sikerült fényképet szerezni róla, pontosabban egy részletéről, mivel most szét van szerelve. A
nyakat erősítő fémlemezről van szó:
Bár rozsdás és megviselt a lemez, mégis kitűnik a részletekből, hogy a hárfa igényes, nemzetközi mércével is figyelemre méltó hangszer lehetett a maga idejében. A hangolótárcsák szépen kidolgozottak és precíznek tűnnek, s a felirat is azt bizonyítja, hogy a hárfakészítő a legnagyobbakkal kívánt versenyre kelni. Úgy tudni egyébként, hogy a Zenetudományi Múzeumban is őriznek egy ilyen hárfát, de működő példány már nem létezik belőle.
*
2007-ben Pásztor Andrea pécsi muzeológus eredt Lenhardt János és hárfáinak a nyomába. Kutatásának eredményeit 2008-ban a Történeti Muzeológiai Szemle 8. számában tette közzé egy terjedelmes tanulmányban - erre egy későbbi cikkben még visszatérünk.
A kutató szerint Lenhardt János 1880. december 23-án született a Torontál vármegyei Mollyfalván. A hangszerkészítést 1893-tól a szegedi Braun Jánosnál tanulta. Braun közel negyven segéddel dolgozott, és nem mellékesen egy világhírű hangszerkészítő
dinasztiát alapított.
Lenhardt 1903-ban Pécsett alapította meg saját hangszerkészítő cégét, amelynek környéken több
népi hárfaépítő is élt. Nem sokra rá, 1907-ben mesterhegedűi ezüstérmet nyertek a Pécsi Országos Kiállításon. A cégjelzésben innentől fogva használta a kiállítási érme rajzait is. Hogy milyen lehetett a hangulat a kiállításon, arról egy film is van:
Lenhardt mesterhegedűi más kiállításokon is szerepeltek és nyertek. Egyik díjnyertes hangszerét ma a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményében őrzik. Mindemellett hangszerkereskedéssel is foglalkozott, többek közt a bécsi Stingl zongorák forgalmazója volt kb. 1909 óta. Üzletét a Király utca 38. szám alatt tartotta fenn, ahol
„mindennemű hangszereket és azoknak alkatrészeit” árulta.
Hárfával 1924-ben kezdett foglalkozni, ekkor alapította
„Első Magyar Hangversenyhárfagyár” nevű vállalatát. 1926-ban már hárfa daloskört és hárfaiskolát is szervezett, de az üzem - a gazdasági világválság miatt is - 1930-ban csődbe ment. A hangszerészt a korszak jellemző betegsége, a morbus hungaricus vitte el alig egy évvel később. 1931. szeptember 24-én hunyt el minden idők legjelentősebb magyar hárfakészítője. Egyetlen örököse nyolc éves örökbefogadott gyermeke volt, aki a mesterséget nem folytatta, sőt később eredeti nevét is visszavette. Testvére, Lenhardt Antal azonban szintén hangszerkereskedéssel foglalkozott, üzlete Nagybecskereken működött. Az ő lánya volt Lenhardt Ilona Magdolna (1903-1988), aki hárfaművész és operaénekesnő volt.
Hogy Lenhardt büszke, a saját képességeivel és a reklám fontosságával is tisztában lévő hangszerész lehetett, azt az is mutatja, hogy a hangszerekre gravírozott cégjegyzésében a következő szöveg szerepelt:
„LENHARDT JÁNOS Első és legnagyobb dunántúli hangszerműterme PÉCS”.
Talán még nem késő, hogy ez a szellem új formában ismét életre kelljen.
*
Frissítés: Időközben megírtuk a hiányolt
Wikipédia-cikket, és közöltük
Pásztor Andrea muzeológus
Lenhardtról szóló igen gazdag írását.
Újabb frissítés: Lenhardt Jánosnak előkerült egy újabb hárfája Devescovi Erzsébet hárfásnak köszönhetően, Pécsett került
elhelyezésre a Kodály Központban.
