A hárfa legfényesebb korszakának egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Csak rövid élet jutott neki, mégis halhatatlanná vált. Megújította a játéktechnikát, zenét komponált, részt vett a pedálos hárfa tökéletesítésében, továbbá kiválóan játszott kürtön, oboán, hegedűn és brácsán is. Életrajzának egyetlen furcsasága van, ha jobban belegondolunk. Ő az egyedüli a kortársak közül, akiről nem maradt fenn adat, hogy hercegi vagy királyi kegyekért folyamodott vagy ármánykodott. Mintha tényleg csak a munkaért és a hangszerért élt volna.
 |
| Krumpholz portréja |
Jean-Baptiste Krumpholz a csehországi
Zlonice közelében, Budenice városban született 1742. május 8-án, több forrás szerint 1747. augusztus 5-én. Eredeti neve
Jan Křtitel Krumpholtz volt. Ezt később felcserélte a németes hangzású Johann Baptist-tal, majd a franciás Jean-Baptiste Krumpholz-cal, de ekkor már a vezetéknevén is módosított egy kicsit.
Zenész családba született. Anyja hárfás, apja oboista és karmester volt, az első leckéket tőlük kapta. A család zenei tehetségére jellemző, hogy bátyja,
Václav kiváló hegedűs, mandolinos és zeneszerző volt, mi több,
Beethoven jó barátjának fogadta.
A kis Johann 1758-ban
Kinský gróf parancsára Bécsbe utazott, hogy a grófi zenekar számára kiváló kürtös váljék belőle. Az utasítás ellenére azonban inkább hárfázni tanult. Egyes életrajzírók szerint nem kisebb személyiség, mint
Mathias Haydn, a híres zeneszerző apja volt a hárfatanára. Mások szerint rövid ideig Párizsban Hochbucher-nél, a
pedálhárfa feltalálójának egyik rokonánál tanult. Sajnos a korabeli feljegyzések pontatlansága miatt nem tudni, hogy melyik rokon lehetett is ez.
Mivel a kürtöt elhanyagolta, anyja rábeszélésére nem tért vissza grófi szolgálatba. Egy zenekarral Hollandiába ment, majd Párizsba utazott, ahol egyes adatok szerint Simon Hochhaus királyi hárfásnál tanult. Hochhaus nevű hárfásról megint csak szinte semmilyen adat nem maradt fenn. 1771-ben tért haza és nagysikerű hárfakoncerteket adott Prágában. Itt ismerte meg őt
Václav Pichl (1741-1805) hegedűs és
František Xaver Dušek (1731-1799) zongorista, akiknek ajánlására 1772-ben meghívást kapott Bécsbe, a
Burgtheater-be. Itt viszont
Joseph Haydn (1732-1809) figyelt fel a tehetségére, s rögtön szólóhárfás meghívást kínált neki
Esterházy Miklós udvari zenekarába. Ennek 1773 és 1776 között volt a tagja, közben Haydn-től zeneszerzést tanult.
1776-ban Haydn biztatására Németországba és Franciaországba ment hangversenyezni. Metz-ben megismerkedett
Christian Steckler német hárfakészítővel, akinek műhelyében hat hónapon át dolgozott. Steckler lánya,
Anne-Marie (1755-1812) a tanítványa lett, s mivel a kislány rendkívül tehetséget mutatott, 1777-ben patrónusként magával vitte Párizsba. Itt 1778-ban feleségül vette
Marguerite Gilbert-et, egy másik hárfakészítő lányát. A közönségnek 1779-ben mutatkozott be a karácsonyi
Concert Spirituel alkalmával, a hangversenyen Anne-Marie is játszotta a darabjait.
1783-ban fia született.
Pierre Joseph Victor Krumpholz később szintén neves párizsi hárfás és hárfatanár lett. Fiatal felesége azonban belehalt a gyermekszülésbe. Ekkor Anne-Marie kezét kérte meg, aki belegyezett a házasságba, és három gyermeket szült neki. Gyakran koncerteztek együtt, s mindketten ismert és igazán népszerű művészek voltak Párizs szerte.
Házasságuk mégsem lehetett igazán boldog. 1788-ban Anne-Marie Londonba szökött
Jan Ladislav Dussek (1760-1812) zongoristával. Krumpholz ugyan megpróbált talpon maradni, de néhány hónap alatt összetört és 1790. február 19-én öngyilkos lett, a jeges Szajnába vetette magát. A sors fintora, hogy az új pár Londonban ugyan sikeres hárfa-zongora duót alkotott, Dussek azonban 1792-ben elhagyta Anne-Marie-t.
Sophia Corri-t vette el, aki ugyancsak hárfás, továbbá zongorista és énekes is volt. Aztán néhány év múlva, anyagi csődöt hátrahagyva, ezt a családot is elhagyta…
 |
| Krumpholtz alírása |
Krumpholz műveit Párizsban
Cousineau, a neves hárfakészítő dinasztia adta ki. Zeneszerzői munkásságából elsősorban
B-dúr hárfaversenyét (op. 7) szokás kiemelni. Ez az a mű, amiben először kapott a jobb kéz igazán szólisztikus feladatot.
Vernillat szerint az 1773 előtt Prágában, majd az 1777-ben Bécsben írt összesen négy hárfaversenyét talán
Mozart is ismerte. Egyik művét
Madame de Genlis-nek, a korszak híres hárfaművészének ajánlotta. Hárfaiskolái, etűdjei a mai hárfaoktatásban is jelentősek.
Számos kiváló tanítványa között volt Nadermann fia,
Francois Joseph Nadermann is, akiből híres hárfavirtuóz vált. Ő később Dussek barátja lett, és
Nicholas-Charles Bochsa is ajánlott neki zenét.
Jó kapcsolatokat ápolt a hárfakészítőkkel, a Naderman-,
Érard- és Cousineau-családokkal. Jean-Henri Naderman-nal (1735-1799) együtt fejlesztették ki a 8, illetve 9 pedálos hárfát. 1783-ban készült el a tompítópedálos, majd 1786-ban a redőnyös változat. Ezt 1787-ben mutatták be a Francia Akadémiának, Anne-Marie az ő szerzeményeit játszotta a sikeres bemutatón. A mai hárfások ugyan már nem használják ezt a fajta hangszert,
Beat Wolf szerint azonban innen ered, hogy a rezonátortest hátuljára kerültek a lyukak. Híresen szép hárfákat tervezett, a rezonánslapon gyönyörű festményekkel. A legnevezetesebb talán a III. Ramszesz korabeli egyiptomi mintával megfestett hárfa.
