A magyar hárfaművészetre meghatározó hatást gyakorló osztrák születésű, de igazi magyarrá lett Mosshammer fivérek egyikéről, Románról már közöltünk egy életrajzi írást. Most öccséről, Ottóról lehet megtudni néhány érdekességet.
Élete
 |
Fiatalkori színes képe különös,
azonosíthatatlan egyenruhában |
Jómódú osztrák polgári családba született Bécsben 1872. június 3-án. Gyermekkorában orvos szeretett volna lenni, de barátai tanácsára végül is a zenei pályát választotta.
Bátyjához hasonlóan a Bécsi Konzervatórium növendéke volt, s ennek elvégzése után
Carl Michael Ziehrer operettzenekarával hangversenyezett. Angliába, majd az Egyesült Államokba is eljutott az együttessel, itt néhány évre le is telepedett. Kimagasló tehetségét jelzi, hogy alig húsz egynéhány évesen előbb a new york-i
Metropolitan Opera zenekarának a tagja lett, majd átszerződött a
Philadelphiai Szimfonikusokhoz. Mint felkészült, Európából származó előadóművész, kapcsolatba került az éppen akkoriban indult
Lyon and Healy chicagói hárfagyárral, egyfajta reklámarca lett a cégnek.
Amerikai sikerei ellenére nyaranta visszatért Európába, és fellépett a
Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Itt igazi baráti kapcsolatba került a
Wagner-családdal, sőt 1894-től az ő kifejezett kérésükre szerepelt a fesztivál hárfásaként. A század végén aztán végleg visszatelepült Európába, és előbb a londoni
Covent Garden-i Királyi Opera, majd a bécsi
Staatsoper előadásaiban lépett fel.
1898-ban, huszonhét évesen bátyja hívására Magyarországra települt és az
Operaház hárfása lett. A meghívást az is indokolhatta, hogy Román ekkor kezdett tanítani a
Zeneakadémia hárfa tanszakán, ugyanakkor egy évre külföldi megbízást vállalt, és szüksége lehetett megfelelő helyettesítőre. Tény, hogy az új hárfa-tananyagot Ottó vezette be az 1899/1900-as tanév során, de nyilván bátyja utasításait követve.
Az Operának 1900 és 1930 között volt a tagja. Bátyja korai halála után a főiskola tanára lett, 1920 és 1937 között vezette a tanszéket. Nem tudni pontosan mikor, de egy ideig a
Nemzeti Zenedében (a mai Bartók Béla konzervatórium elődjében) is tanított.
 |
Mosshammer György festménye
az idős hárfásról |
Életéről és munkásságáról kevés írásos emlék maradt fenn. Nem tudjuk például, hogy mi volt az oka korai visszavonulásának, illetve hogy hogyan töltötte az utolsó évtizedeket. Tanítványokat ekkor már nem vállalt, bár egy személyes visszaemlékezés szerint néhány fiatalt egy ízben szeretettel fogadott a lakásán, és „hárfás unokáimnak” nevezte őket.
De életének van egy másik nagy rejtélye is. Nem tudni, hogy a II. világháború után mi tartotta Magyarországon a világszerte ismert és elismert művészt, aki német származása miatt támadásoknak is ki lehetett téve. Családi vélekedések szerint magyar feleségének a szülőföldhöz való ragaszkodása volt a döntő ok. Persze feltételezhető az is, hogy választott hazájának az itt leélt félévszázad alatt ő is az igazi híve lett. Szomorú, de igaz, hogy a két Mosshammer fivérről ezt a kevés számú megemlékező mindeddig elfelejtette megemlíteni.
 |
| A Mosshammer-házaspár sírja Budapesten |
Élete utolsó éveit magányosan élte, felesége 1949-ben hunyt el. A Kerepesi úti temetőben nyugszanak, sírjukat apró hárfa díszíti.
Emlékezete
Ugyan a pályán bátyjánál később tűnt fel, életéről és munkásságáról azonban még az övénél is kevesebb írás és emlékezés maradt fenn. Halálakor az akkor indult
Muzsika számolt be a Mosshammerek életútjáról alig egy oldalon.
Az általa, de valószínűleg a bátyja útmutatásai alapján bevezetett tanrend a következő volt:
I. osztály
Graziani (op. 41): Ujjgyakorlatok
Dúr- és moll-skálák, hármashangzatok, sept-akkordok
Nadermann: hárfaiskola (15-15 tanulmány az I. és III. részekből)
Kisebb előadási darabok
II. osztály
Nadermann: hárfaiskola (folytatólag a III. részből)
Bochsa: 20 tanulmány
Godefroid: 5 tanulmány
Előadási darabok
III. osztály
Nadermann: 7 fokozatú szonáta
Heller: 6 tanulmány
Posse: 6 tanulmány
Szólódarabok és duettek különféle mesterektől
Tanítványai közül többen is a hazai és nemzetközi hárfaművészet kimagasló képviselői lettek.
Szarvas Klári a világháború után Izraelbe települt, és igazi világhírnevet szerzett magának. Rékai Miklós egyik lányát vette feleségül, és mind az Operában, mind a főiskolai katedrán a nyomdokain haladt.
Rohmann Henrik játszott az Operában és tanított a Nemzeti Zenedében, s
Würtzler Arisztiddel együttműködve a legrangosabb nemzetközi hárfás közösségekkel került kapcsolatba.
Sz. Molnár Anna a Magyar Hárfástrió tagjaként szintén európai hírnevet szerzett magának, együttese különösen az egykori NDK-ban volt népszerű.
 |
Fia, György által készített
portrészobor |
Roslyn Rensch híres hárfás könyve a
Lyon & Healy című pontban említi a nevét azok között a „híres” és „prominens” hárfások között, akik az akkor indult hárfagyárnak a reklámarcai voltak.
A kb. 20 ismert muzsikus bevonásával folytatott kampány üzenete az volt, hogy a hárfázás, ami korábban csak a nemesek és gazdagok kiváltsága volt, a Lyon and Healy-nek köszönhetően bárki számára elérhetővé, mintegy „népdivattá” vált. Ottó egy olyan hárfát kapott a gyártól, amelynek díszítése jórészt egyező a mai
Style 23 modellel. Napjainkban ez a legnépszerűbb koncerthangszere a gyárnak, 1890-től gyártják. (Ottóról és hárfájáról korábban már írtunk, az írás
itt elolvasható.)
A Mosshammer-család a képzőművészetben is magas szintre jutott. Anyagi ágon rokonai voltak
Hans Makart (1840-1884) osztrák festőnek,
Szőnyi-tanítvány fia,
Mosshammer György (1911-1970) pedig festő lett. Édesapjáról portrészobrot és festményt is készített, ami családi tulajdonban van; ezt a cikket többek között ezekkel a műalkotásokkal illusztráltuk.
