2018. szeptember 3., hétfő

Carl Filtsch – egy elfeledett klavirvirtuózról

Carl Filtsch (azaz Filtsch Károly) erdélyi szász zongoraművész és zeneszerző volt. Mindössze 15 évet élt, mégis beírta magát az egyetemes zenetörténetbe és sok-sok ember szívébe. Chopin legkedvesebb tanítványa volt, de tanította Liszt Ferenc is. Koncertezett Erdélyben, Pesten, Bécsben, Párizsban és Londonban, s uralkodók és egyszerű zeneszerető emberek sokaságát bűvölte el.

Carl Filtsch
Carl Filtschről szólni egy hárfás blogban talán nem tűnik jó ötletnek. Mindazonáltal több minden is összeköti őt és rövid, de tüneményes életét a hangszerrel. Például egyik támogatója a hárfás Esterházy Johanna volt, s Carl halála után nem sokkal bátyja, az ugyancsak zenész Joseph két művet is ajánlott Johannának, nyilván a kapott támogatásokért. Aztán az sem egy lebecsülendő tény, hogy a kis Carl Párizsban Sébastien Érard hárfa- és zongora-készítő szalonjában mutatkozott be a nagyérdeműnek, még akkor is, ha az öreg mester ekkor már néhány éve nem élt, s az üzletet unokaöccse, Pierre Érard vitte.

Carlról a legutóbbi időkig igen keveset lehetett tudni, tulajdonképp elfelejtették az emberek. Ritkán játsszák a műveit, amelyek között olyan is van, ami csak a napjainkban került elő. Legfontosabb kutatója az amerikai Ferdinand Gajewski professzor és zongoraművész. Szerencsére a videómegosztókon számos felvétel meghallgatható, és egy erdélyi zongoraverseny is őrzi most már a nevét.

Gajewski professzor igen sok adatot közöl Carlról a weblapján. Nyelvismeret híján viszont egy külföldi nyilván nehezen tájékozódik a magyar nyelvű vagy magyarországi források között, melyek Carl rövidke életéről szólnak. Helyes tehát, ha hozzátesszük a magunkét, és alább ezért közöljük a Carlról szóló első újságcikket az Erdélyi Hírmondóból. Az írás nemcsak az ötéves gyermek rendkívüli képességeiről szól, bepillantást enged a reformkor gondolkozásába is. Különös egyébként, hogy nem sokkal a romantika előtt a zenészek még szinte szolgasorban éltek, itt pedig már megjelenik a modern művész alakja, aki csillagként tűnik ki a tömegből. De különös az a szeretet is, ahogy a magyar újságíró a szász kisfiúról ír. Tudjuk, hogy a német nacionalizmus ebben az időben sok ellenségeskedéshez vezetett a zene területén, illetve Erdélyben is. Egy koncertútja során például magyar származása miatt még Liszt Ferencet is el akarták zavarni az ottani németek.


ERDÉLYI HÍRADÓ, 44. szám,
Kolozsvár, 1835. június 2., 353-354. o.


Kolozsvártt máj. 30án. Várasunkban bámulást gerjesztett egy genialis fiucska, muzsikai rendkívüli tehetsége által, ki egyes házoknál s közelebbről az új muzsikai társaság gyakorlási teremében fortepianon és physharmonicán csudára méltólag játszott. A fiucska alig 5 évű, kisded zömök ép testű, eleven, nagy fekete szemű, mely teremtő lélekre mútat. Valami egy év óta tanúl játszani atyjától, több darabokat tud játszani a fortepianon a legpontosabb tactusban, és hibátlanul; keze még csak 7 hangot érvén-el, csudára méltó sebességgel szökik még is a 8ik és több hangokra, s hogy gyenge ujja a keményebb nyomású tasteneket lenyomhassa, a mellette lévőnek sebess rátevésével segíti a lenyomást, mely ujját, ha szüksége van reá, ismét sebességgel tudja használni más hang nyomására. Énekel is apróbb népdalokat, melyekhez ügyesen maga alkotja a fortepiano követésit. Beszéll magyarul és németül. De legbámulandóbb e genie gyermeknek muzsikai hallása. A muzsikai társaság éppen akkor Beethoven 5ik Symphon. darabjait játszván, kérdezték tőle, minő hangnemekből lennének azok? s azokat mindenkor pontosan eltalálta, sőt közbe-közbe a mollba vagy dur nembe lett általmeneteleket is pontosan kijelelte. A clavirtól messze és háttal forditva, fogjanak bár minő hangnemet rajta, azt mindenkor kitalálja. Még a harangok hangját is minő betű légyen megmondja. A mely darabot egy hangnemből játszik, azt több hangnemből is önként el próbálja játszódni, s ha valahol megakad, nem megy tovább mig a hibát ki nem keresi, s megjobbitva értelmesen végig játszódja. Ha hall valakitől egy új, nem nehéz darabot játszani, azt ezután eljátszodja. A fortepianonál ülve lelket kap, és nagy tűzzel játszik; egész figyelmét oda szegzi, azon kivül mást nem lát, nem hall. Lélekjelenléte oly nagy, hogy mindenkor helyén van, és meg nem zavarodik. Valódi teremtő lélek jelei!— Neve Filtsch Károly, édes atyja erdélyi szász-sebesi lutheránus pap Filtsch József úr, ki méltán büszkélkedhetik ily genie gyermek birhatásán; kinek szerencsét kívánva semmit sem köthetünk inkább szivére, mint azt, hogy ha fija nagy tehetsége kifejlődésében maga és hazája fijai örömét emelni akarja, fiját minél előbb igazi mesterhez adja, s azután Bécsbe vagy más főhelyre küldje tanulni, nehogy talentuma rosz irányt kapva kifejlődésében helyrehozhatatlan kárt szenvedjen.