HarpFlash – Interview with Florence Sitruk in Krakow, Poland 2019

We made this interview with French-German harpist and harp teacher Florence Sitruk on a beautiful autumn day in Krakow. Ms Sitruk is a professor in Bloomington at Jacobs School of Music and a guest professor at the Academy of Music in Krakow.

„Bolond hangszer: sír, nyerit és búg” - (Ady Endre)

A hétvégén hangszerkiállítást rendeznek az Iparművészeti Múzeumban, itt a blogon és a Facebook-on is felhívtuk már a figyelmet az érdekes, eleddig nem létezett, nem élvezhető programra. Az eseményhez egy csodálatosan megkomponált fotót választottunk illusztrációnak, ami a zongora belsejébe enged betekintést.

Demes Ferenc fotója
(2011)
A kép a hangszer mechanikájának egy részletét ábrázolja, méghozzá elég különös perspektívából. A 20. század húszas-harmincas éveit idézi, a tömegtermelés, a gyáróriások, a futószalag létrejöttnek idejét. Közvetve pedig a futurizmust, az absztrakt geometrikus művészetet és általában a modern „izmusokat”. Az art deco kimagasló alakjáról, Tamara de Lempická-ról nemrégiben írtunk.

A zongora (és a hárfa) konstrukciója azonban száz évvel korábban, a 19. század első harmadában alakult ki, köszönhetően többek között Sébastien Érardnak, a korszak neves hangszerkészítőjének. De talán nem is ez az igazi érdekesség a hangszerkiállítás kapcsán.

Volt egy költőnk, aki igazi szerelmese volt a mechanikus és az elektronikus gépeknek. Ma sajnálatos módon csak úgy emlékszünk rá, mint aki gyermekversek szerzője volt (nem mintha ez nem volna elég), pedig a világhírt művészeti kiáltványával és mozgalmával érte el. A Dimenzionista Manifesztumot olyan nagyságok jegyezték, mint Vaszilij Kandinszkij, Marcel Duchamp vagy Joan Miró - költőnk viszont Picassot nem engedte a mozgalomhoz csatlakozni, mondván, hogy túlságosan is „festő”: magyarán a figyelmét elsősorban a festészeti problémák kötik le, és kevésbé a művészeti vagy a társadalmi kérdések.

Tamkó Sirató Károlyról van szó természetesen, aki fiatal éveiben Párizsban élt, és aki fényverseivel és művészeti programjával felhívta magára az említett óriások figyelmét is. Egy helyütt ő is írt a zongoráról:

Látod?
a vetett ágyak melegsége
már ott virít a halvány ablakokban.
egy perc
s nagy lendülettel összeölelkezik
a csillagfény a csatornákkal

Hallod?
az ablaklombos paloták ágain
énekelnek a zongora madarak
mulatnak.
A feszült éhség strázsálja az utcát.

Emlékszel?
a külvárosok ingoványain
éjente a gyilkosságok fénye lobog.
Mért nem rázkódnak meg a házak
mikor valaki meghal?

Tamkó Sirató Károly
Kérdőjelek
(részlet)


A végére természetesen nem jöhet más, mint egy megzenésített vidám Tamkó-vers. Kivételesen nem a Kaláka előadásában, de az ő örömükre is:


*

Demes Ferenc fotójához és a kiállításhoz pedig itt egy régi vicc, ha valaki nem ismerné esetleg:

- Mi a különbség a hárfa és a zongora között?
- A hárfa nem más, mint egy pucér zongora. A zongora viszont egy olyan hárfa, amit koporsóban tartanak.