2011 - a hárfa éve

Itt az év vége, és ha visszanézünk az elmúlt esztendőre, azt láthatjuk, hogy a hárfás élet bizony izgalmasan pezsgett. Az alábbiakban összefoglaljuk az általunk megismert legfontosabb történéseket.

Mielőtt a felsorolásba fognánk, megjegyzendő, hogy miközben egyre vészesebb hírek érkeznek a gazdaság és általában a társadalmi élet felől, az állami statisztika szerint az ország tucatnyi zeneiskolájában jelenleg százötvennél is több gyermek tanul hárfázni, ami minden eddigit meghalad. Különösen biztató, hogy a szülők és gyermekek a tanulásban és művelődésben látnak kiutat a nehéz helyzetből, és hogy ehhez az iskolák és a tanárok is jelentős támogatást adnak nekik.

II. Szegedi Nemzetközi Hárfaverseny

Ugyan a II. Szegedi Nemzetközi Hárfaversenyt még 2010 novemberében rendezték meg, de felütésként nyugodtan említhető itt is, hiszen a róla szóló újság- és televíziós beszámolók már az év legvégén, illetve 2011 elején jelentek meg.

Az egyik ilyen tudósítás a versenyről készített 51 perces riportfilm volt, melyet december 30-án vetített az M2 közszolgálati televízió. Nyilatkozott benne a két tehetséges fiatal szegedi hárfás, Tóth Bettina és Olasz Flóra, valamint tanáruk, Natalia Gorbunova, a verseny művészeti vezetője. Megszólalt benne Jakez Francois, a rendezvény fő támogatójának, a Camac hárfagyárnak a tulajdonosa is, aki maga is kiváló dzsesszhárfás.

Ám nemcsak a versenyzőket, tanárokat, rendezőket és a világhírű zsűritagokat mutatta be interjúkkal és koncertfelvételekkel a film, hanem a hangszert és ennek rövid történetét is: Vigh Andrea, a Zenetudományi Egyetem docense részletesen beszélt a nézőknek a hárfa jellegzetességeiről és történetéről.

A verseny külön érdekessége volt, hogy azon kiemelten szerepeltek Farkas Ferenc (1905-2000) művei. A fenti videó is egy ilyet tartalmaz szép képekkel.

Magyar televízióban ritkán lehet látni a hangszert, úgyhogy annál nagyobb öröm volt a versenyről szóló hosszú riportfilm. Az internetes nemzeti digitális archívumban, pontosabban az ún. NAVA-pontokon bárki megtekintheti a riportot.

Hangszerek napja - 20 éves a Hangszerészképző Iskola

Tavasz végén, május 20-22. között az Iparművészeti Múzeumban ünnepelték fesztivál keretében a Hangszerészképző Iskola alapításának 20. évfordulóját. A fesztivál célja a művészi mesterség ismertségének, elismertségének és szakmai szervezettségének növelése volt.

A több napos eseményen megtartották az első Hangszerek Napját, s hangszerkiállítást is rendeztek, melyen két hárfakészítő is szerepelt. Mivel hazánkban jelenleg nincs „hárfaszalon”, és a különféle modellek leginkább csak az interneten nézhetők meg, igazán hiánypótló volt a kiállítás.

A francia Camac cég – a szegedi verseny előbb említett támogatója – három hárfát mutatott be. Egy nálunk főképp a tanulók körében népszerű népi, egy gyönyörűen díszített pedálos, valamint a legújabb, alig néhány kilós elektromos hangszerét.

Papfalvy Ferenc magyar hárfakészítő, illetve cége, a Hárfamíves ennél több hárfát hozott. A legtöbbje népi hárfa volt, de bemutatott egy kisebb pedálos hangszert is, ami jelenlegi hazai viszonyaink között igazi szenzáció.

I. Hárfás Tábor

A következő fontos esemény június 27. és július 1. között zajlott, ekkor tartották a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában az I. Hárfás Tábort. Fő szervezője Gulyás Csilla hárfaművész és hárfatanár volt, és ezt a rendezvényt is a Camac támogatta.

A táborozáson két korosztály vehetett részt (általános- és középiskolások). A fiataloknak olyan kiváló művésztanárok tartottak nyilvános és zárt kurzusokat, mint Batta Judit, Kiss Tünde, Liebe Nóra, Nagy Katalin, Peták Ágnes és Vigh Andrea. A táborozás végén a gyerekek és tinédzserek nagysikerű közös koncertet adtak a szülőknek és vendégeknek. Ezen a kortárs zeneszerző, Alfredo Rolando Ortiz világszerte kedvelt hárfás darabja, a Cumbia Verde is elhangzott, a felvételek a Youtube-on megtekinthetők.

Sébastien Érard – 200 éves a modern koncerthárfa

Franciaországban most ünnepelték a duplapedál-rendszerű, koncertálásra alkalmas hárfa piacra kerülésének 200. évfordulóját. Sébastien Érard zongora- és hárfakészítő 1810-ben fejezte be évtizedes fejlesztőmunkáját, és 1811-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a hárfajátékot forradalmasító hangszerrel.

Ebből az alkalomból elindult egy weblap, ami Érard levelezését, művészi tervrajzait és hárfáinak fényképeit tartalmazza. Nizzában pedig egy nagyszabású kiállítás nyílt, ahol korabeli restaurált hangszereket mutattak be a közönségnek. A Victor Salvi Hárfamúzeum és más gyűjtemények jóvoltából olyan hárfákat is láthattak a szerencsések, amelyek eddig el voltak zárva a nagyközönségtől. Például Érard legelső és az Érard-cég legutolsó, vagy Cousineau híres-hírhedt 14 pedálos hárfáját. Egy tudományos igényű katalógus is készült, ami az interneten szintén elérhető.

Bizton állítható, hogy Európában a kiállítás hatására nyáron sokaknak a figyelme irányult a hárfa felé.

Liszt Ferenc születésének 200 évfordulója

Nekünk, magyaroknak 2011 legfontosabb eseménye Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója volt. A fiatal virtuóz zongorista 1823-ban, Párizsba érkezésekor azonnal összeismerkedett Érard-dal, aki ezt követően majd’ egy évtizeden át támogatta őt, cége pedig Liszt halálig tartotta a kapcsolatot a művésszel.

Liszt és a hárfa kapcsolata ma még kevéssé felderített. A Néprajzi Múzeumban egy izgalmas kiállítás nyílt a zeneszerző „A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon” című 1861-es, nagy vihart kavart könyve alapján. A hárfás vándorokról vagy a somogyi betyároknak is muzsikáló hárfás cigányokról valószínűleg Liszt is tudhatott, a kiállítás azonban ennek nem ment utána.

Lenhardt János

Ha már évforduló, egy méltatlanul elfeledett hangszerészről is szólni kell. 1880. december 23-án született és nyolcvan évvel ezelőtt, 1931. szeptember 24-én halt meg Lenhardt János mesterhegedű és mesterhárfa készítő. Ő volt az első és máig az egyetlen, aki koncertálásra alkalmas pedálos hárfát tudott gyártani hazánkban. Hangszereire külföldön is mutatkozott kereslet, ám egy súlyos betegség korán elvitte, és a hárfagyártás, valamint Lenhardt emléke hosszú évtizedekre eltűnt Magyarország életéből.

Pásztor Andrea érdeme, hogy ma már sokat tudhatunk az életműről. Munkája eredeti fotókkal a Történeti Muzeológiai Szemle 8. számában jelent meg 2008-ban, és itt a blogon is olvasható.

Diplomahangversenyek és Gödöllői Hárfafesztivál

Idén Kolarics Kinga Katinka és Razvaljajeva Anasztázia koncertjét lehetett megtekinteni a Régi Zeneakadémián. Az egyikről videó is készült, mindkét művész szerepel rajta:

Gödöllőn immár a 13. fesztivált rendezték meg Vigh Andrea vezetésével. Az október 6-9. közötti négynapos rendezvényen fellépett Razvaljajeva Anasztázia, Emmanuel Ceysson (Franciaország), Anneleen Lenaerts (Belgium) és Vigh Andrea. És még egy jó hír: az év végén Anasztázia Prima Primissima Junior díjas lett!

Hárfák és Hárfások

Végül megemlítendő, hogy a múlt év legvégén elindult és ennek az évnek a folyamán száznál is több cikket közölt ez a blog. A „Hárfák és Hárfások” célja a hangszer népszerűsítése, régen élt hárfásaink emlékének felelevenítése és a fiatal hárfaművészek támogatása.