Szarvas Klári és a Régi magyar táncok

Farkas Ferenc Régi magyar táncok c. műve vitathatatlanul népszerű magyar zene. San Franciscótól Berlinen át Pekingig sokfelé, sokféle hangszeren játsszák. Szarvas Klári budapesti élete után kutatva előkerült egy adat, mely alapján úgy tűnik, hogy a mű keletkezéséhez talán a hárfásnak is köze volt.

A mű születése

Florence Sitruk professzor kért néhány adatot Szarvas Klári magyar-izraeli hárfás korai, budapesti életéről. Szarvas Klári 27 éves korában, 1938-ban Budapestről Tel-Avivba szerződött, majd letelepedve az ottani zenei élet egyik meghatározó alakjává vált. Fiatal éveiről, talán nyelvi okok miatt, Izraelben keveset tudnak.

Adatgyűjtés közben került elő a Régi magyar táncok, melyet Farkas Ferenc a Rákóczi nótája történelmi drámafilmhez 1943-ban írt. A film címe a Rákóczi-nótára utal, erre a többször betiltott régi magyar dalra.

Kérdés, hogy hogyan lett a filmzenéből népszerű komolyzenei darab, illetve annyiféle hangszeren játszott kedvelt mű?

»Az ősváltozatnak a Rákóczi nótája című film zenéje tekinthető, amelynek első „egyenes ági” leszármazottja az 1948-as [zongora-] letét« – írja Németh Zsombor muzikológus a mű történetéről szóló tanulmányában.

Az évtizedek során aztán számos hangszerre készített átdolgozást Farkas Ferenc. Németh Zsombor szerint a hárfás változatot 1978-ban készítette a zongoraletét alapján. A változat „lant hangzását megidéző”, „megkevert sorrendű”, illetve egy choreával van bővítve a zongoraletéthez képest.

Bemutató

1938. augusztus 26-án Az Újság című lapban ugyanakkor a következő jelent meg: „Apró hírek. Szarvas Klári hárfaművésznő legközelebb két új magyar hárfaszerzeményt mutat be: Polgár Tibor tanulmányát és

Farkas Ferenc régi magyar táncait.”

Hogyan játszathatta el évekkel korábban Szarvas Klári a művet, mint ahogy a filmzene vagy a zongoraletét elkészült?

A válasz benne van Németh Zsombor tanulmányában. „A 20. század első felének pályakezdő zeneszerzői között megszokott volt, hogy megélhetésük biztosítása végett az eredeti hivatásukhoz gyakran csak távolról kapcsolódó munkákat vállaljanak. Farkas az 1949-es zeneakadémiai kinevezéséig volt zenetanár, zongorista, zenekari billentyűs játékos, korrepetitor, karmester, kórusvezető, operai karigazgató, intézményvezető és zenei szakíró is. […] legtöbbször az asztalfióknak komponált majdani előadás reményében…”

Vagyis elképzelhető, hogy a mű már előbb megvolt, és azt akár át is adhatta Szarvas Klárinak, aki aztán elsietett egy újsághoz az előadásterv hírével. A feltételezést több minden is alátámasztja. Elöljáróban annyit, hogy valamilyen különleges oknak lennie kellett, ami miatt a napilap megjelentette a hírt. Mert ugyan kit érdekelne az, hogy egy huszonéves hárfás valamikor, valahol el fogja játszani egy fiatal zeneiskolai tanár ismeretlen szerzeményét?

Tények Szarvas Klári és Farkas Ferenc életéből

1. Szarvas és a zeneszerző a legkitűnőbb növendékek közé tartoztak a Zeneakadémián. Már 1928-ban együtt szerepeltek a Székesfővárosi Zenekar Tehetségvédelmi hangversenyén a Pesti Vigadóban, melynek célja felemelt helyárakkal az volt, hogy a bevételből támogassa a részt vevő növendékeket.
2. Farkas zeneszerzői áttörését a Hárfaverseny hozta el 1937-ben. Szerette a hangszert, és munka közben nyilván gyakran kérte ki hárfás véleményét, aki akár Szarvas is lehetett.
3. Szarvas Klári gyakran játszotta Eördögh János, Farkas Ferenc, Járay István, Lajtha László, Kadosa Pál, Polgár Tibor, Radó Aladár szerzeményeit, érdekelte az akkori fiatal szerzők kísérletezése.
4. Mivel a Hárfaverseny ősbemutatóján R. Molnár Anna szerepelt, lehetséges, hogy Szarvas Klári kárpótlásként kapta meg egy évvel később a Régi magyar táncokat Farkastól.
5. Szarvas Klári nemcsak szépséges hárfavirtuóz volt, aki már gyerekként kitűnt zenei tehetségével. Maga is készített hárfaátiratokat, s lelkesen kutatta a hárfatörténetét. Valószínű, hogy ő maga is igényelt konzultációt Farkastól.
6. Hárfásunk 1938 áprilisától Egyiptomban a Toscanini vezette Huberman zenekarral koncertezett. Majd szeptemberben elszerződött Tel-Avivba ugyanehhez az együtteshez. Így lehetséges, hogy az újabb szerződés miatt végül is nem került sor a meghirdetett bemutatóra és ezért nincsen hír róla.
7. Ettől függetlenül a Régi magyar táncok történetét öt évvel korábbra kell datálni, mint eddig, merthogy Szarvas Klári már ekkor ismerte és tervezte az előadását.

Források

• Németh Zsombor: A Rákóczi nótájától a Régi magyar táncokig – Farkas Ferenc régizene recepciójának korai szakaszáról, Parlando, 2015/5.
• Apró hírek. Az Újság, 1938. augusztus 26., 191. szám