Wanda életrajza mindeddig hiányzott a magyar Wikipédiáról. Testvérének,
-nek, Würtzleréknek. Az öt Wiłkomirski testvérből így kettőnek már van szócikke magyarul. Forrásként Wanda életrajzához is a lengyel Wikipédiát használtuk, mert nem találtunk magyar nyelvű biográfiát.
Wanda Wiłkomirska (1929-2018) kétségtelenül a 20. század egyik legnagyobb hegedűse volt, és egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a pályája nálunk indult. Miután Genfben helyezést ért el egy hegedűversenyen (1946), és elvégezte Łódźban az ottani zeneművészeti főiskolát (1947), hozzánk települt tanulni hosszabb időre. Innen repült aztán tovább a megérdemelt világhírnév felé.
A Magyar-Lengyel Társaság díszhangversenye
Az első emlék egy nagyszabású koncertnek a leírása.
Lengyel díszhangverseny. Kossuth Népe, 1948. január 29. (4. évfolyam, 23. szám)
A Magyar-Lengyel Társaság díszhangversenyt rendezett a budapesti Operaházban. A díszvendégek
Mihályfi Ernő (1898-1972) miniszter, a Társaság elnöke és Alfred Fiderkiewicz (1886-1972) lengyel követ voltak. A zenekart Zbigniew Górzyński vezényelte, akiről sajnos nem sikerült információt találni az interneten sem.
A műsor első részében
Stanisław Moniuszko (1819-1872)
Mese című zenekari költeményét adták elő. Majd
Ignacy Paderewski (1860-1941) tanítványa, Henryk Sztompka (1901-1964) zongoraművész
Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ezt követően Wanda következett, aki Mieczysław Karłowicz (1876-1909) hegedűversenyét szólaltatta meg a hegedűjén. A cikk a hangverseny kiemelkedő eseményének nevezte a szereplését.
Az írás Wandát 19 éves, sudártermetű, szőke művésznőnek festi le. Megemlíti róla, hogy egy évvel korábban, 1946-ban második helyezett lett a Genfi hegedűversenyen, és hogy magyar állami ösztöndíjjal a Bartók Béla kollégiumnak a tagja, Zathureczky Ede tanítványa. A játékáról azt írta az újságíró, hogy „született virtuóz, bámulatosan könnyed a vonótechnikája és édes, behízelgően meleg a tónusa”.
A hangversenyt
Karol Szymanowski (1882-1937) „utóromantikusi stílusban írt, vérbő lendületű nyitánya” fejezte be.
(Van itt egy érdekesség, ami mellett
Podhale miatt nem lehet elmenni. Karłowicz szenvedélyes hegymászó és fényképész volt. Egy tátrai kiránduláson halt meg fiatalon lavinabaleset miatt. Az emlékére emelték a hegyekben a
Karłowicz-követ, amin egy horogkereszt is látható. Karłowicz szerette ezt a szimbólumot, és a podhalei kultúrának is kedvelt motívuma volt, de persze nem a nácik miatt.)
Kitüntetés
Wanda ragyogó tehetség volt. Mégis meglepő, hogy már 1948-ban, alig az érkezése után néhány nappal magas kitüntetést kapott nálunk. A második emlék tehát egy kitüntetésével kapcsolatos.
Hivatalos rész. Magyar Közlöny - Hivatalos lap, 1948. február 1. (26. szám)
1948 februárjában jelent meg Tildy Zoltán (1889-1961) köztársasági elnök és Dinnyés Lajos (1901-1961) miniszterelnök aláírásával az a hivatalos közlemény, amely „a magyar-lengyel kapcsolatok kimélyítése terén szerzett érdemeik elismeréséül” 29 lengyel személy kitüntetéséről szól. A politikusok, állami és közéleti személyek nevét fölösleges felsorolni itt. Elegendő csupán a kitüntetett művészekre emlékezni. Ők voltak: Wanda Wiłkomirska.
Félretéve a tréfát, Wanda tényleg egyedül szerepelt a listában „civilként”. A
Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozatát adományozták neki, és a dicsőségét még inkább növeli, hogy mindössze 19 éves volt.
Világifjúsági Találkozó, 1949
1949 augusztusában Budapesten rendezték meg a
Világifjúsági Találkozót. A VIT-ek politikai célzatú rendezvények voltak a hidegháború idején. Tulajdonképpen úgy akartak hasonlítani a
cserkészdzsembirikra, ahogy az úttörőmozgalmak a cserkészséghez. Azzal a nagy különbséggel, hogy hazafiság helyett internacionalizmust, munka helyett mozgalmi munkát, vallás helyett a párt ideológiáját helyezték az előtérbe.
Amiről a korabeli fiatalok természetesen nem tehettek, és talán nem is igazán értették, hogy miről van szó. Nekik nyilván egy fiatalos, szórakoztató esemény volt a VIT, ahol kinyílt a világ, és ismerkedhettek. A harmadik emlék egy ilyenről eseményről szól.
További nagyszerű szovjet sikerek a VIT zenei versenyén. Szabad Nép, 1949. augusztus 24. (7. évfolyam, 195. szám)
A VIT része volt többek között egy hegedűverseny, amelynek döntőjét a budapesti Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezték meg. A verseny késő éjszakáig tartott. Az eredményhirdetés pedig hajnali 3-ig. A díjazottak a következők voltak:
- I. díj: Eduard Grach (1930-) szovjet, Igor Ojsztrach (1931-2021) szovjet,
- II. díj: Szobolevszkij (?) szovjet, Bojan Lechev (1926-2004) bolgár, Wanda Wiłkomirska lengyel,
- III. díj: Alekszej Gorokhov (1927-1999) szovjet, Bakonyi Klára (1929-2022) magyar, Bodonyi István (1926-2008) magyar.
A felsoroltak szinte mindegyike híres művész lett. Szobolevszkij nevű szovjet hegedűst azonban nem sikerült találni a lexikonokban. Nem tudni, hogy nem írták-e el a nevet, mert szinte valamennyit elírták ebben a cikkben, és nyomozni kellett a versenyzők után. Talán valójában Julian Szitkovszkij (1925-1958) volt Wanda mellett a másik második helyezett. Nemcsak azért, mert hasonlít a leírt névhez az övé. Hanem azért is, mert nem sokra rá Wandával ugyanígy második lett a Poznańi Henryk Wienawski hegedűversenyen. Szitkovszkij egyébként tüdőrák következtében fiatalon hunyt el.
Érdekesség, hogy Wanda angol és lengyel nyelvű Wikipédiás életrajzában feltüntetik, hogy a budapesti versenyen sikerrel szerepelt. Úgyhogy mi is büszkék lehetünk rá, hogy volt egyszer egy ilyen rendezvény nálunk.
Van még egy érdekessége ennek a hírnek, méghozzá a hárfa szempontjából. Azt írja a lap, hogy a hárfás versenyen a szovjet Erdélyi Olga (1927-2015) lett az első, a második díj nem került kiosztásra, a harmadik díj nyertese pedig Reményi Zsuzsa (Magyarország) lett.
Olga Erdely nem volt magyar. Csupán régi erdélyi magyar családból származott, akik a 18. században Oroszországban telepedtek le. Itt a blogon is lehet olvasni róluk
Anasztázia Razvaljajeva izgalmas cikkében. Úgyhogy igazi öröm, hogy a világhírű hárfás, Erdely is megfordult nálunk.
Sajnos Reményiről nem sikerült további adatot szereznünk.
Az Opera első női koncertmestere
A következő megint egy olyan emlék, ami egyedülállóvá teszi Wanda alakját.
Első eset, hogy női koncertmestert szerződtetett az Opera. Kis Újság, 1950. január 7. (4. évfolyam, 6. szám)
A budapesti Operaház zenekarában 1950-ig ritkán játszottak nők, és csak alkalmilag. Zenekari tag legfeljebb csak hárfás lehetett, másféle muzsikus nem. A nők egyenjogúsítása terén tett nagy lépés volt, amikor az Operaház negyedik koncertmesternek szerződtette Zathureczky Ede volt tanítványát, Wanda Wiłkomirskát, a Budapesten végzett lengyel hegedűművésznőt.
Wanda mindössze 21 éves volt ekkor. Az újság szerint annyi időt töltött nálunk, hogy beszélte a magyart. De nemcsak az Operában szerepelt, a következő egy évben szólistaként is fellépett a rádióban és a Zeneakadémián.
Zathureczky Ede századának az egyik legnagyobb hegedűtanára volt. Jellemző, hogy amikor 1956-ban emigrált az USA-ba, azonnal tanszéket kapott a Bloomingtoni Egyetemen. Ott, ahol annyi magyar megfordult, és ami kétségkívül a világ egyik zenei fővárosa ma is. Kár, hogy a lengyel Wikipédia nem tartalmaz szócikket Zathureczkyről, Wanda egyik fontos tanáráról.
Zathureczky Lengyelországban
A politika a második világháború után gőzerővel igyekezett építeni a lengyel-magyar kapcsolatokat, még ha ez a szovjeteknek nem is tetszett. Wiłkomirska a ragyogó tehetségénél fogva nagyon is alkalmas volt a kulturális kapcsolatok építéséhez. Igazán parádés fogadtatásban részesült, amikor hozzánk érkezett. Történetének a lezárása pedig az volt, amikor 1952-ben a magyar-lengyel kulturális kapcsolatok kimélyítése céljából a lengyel kormány hangversenykörútra hívta meg Zathureczky Edét, Wanda hegedűtanárát.
Zathureczky Ede hangversenykörútja. Új Zenei Szemle, 1952. június 1. (3. évfolyam, 6. szám)
Zathureczky Varsóban három hangversenyt adott, és játszott Katowiceben, Wrocławban és Poznańban is. Ez utóbbi város a
Henryk Wienawski (1835-1880) hegedűvirtuózról elnevezett híres hegedűverseny otthona, amit nem lehet elégszer elismételni.
Zathureczky nagyzenekari hangversenyén Hacsaturján hegedűversenyét játszotta. Szólóestjeinek műsorán preklasszikus művek, Beethoven Kreutzer-szonátája, valamint Bartók és Kodály művei szerepeltek.
Összefoglalva, Wanda kb. két évet töltött nálunk. Már érkezésekor magas állami kitüntetést kapott, ami azt jelzi, hogy a háború után fontos szerepet szántak neki a két nép kapcsolatainak újjáépítésében. Ezt a szerepet jól töltötte be. Részt vett a VIT-en, megtanult magyarul, és az Operaházunk első női koncertmestere lett. Később is vissza-visszajárt hozzánk. Számos koncertet adott, és lemezt is készített a Hungarotonnál. Igazán kár, hogy a mai muzsikusok és a lengyel-magyar kapcsolatok alakítói kevés figyelmet szentelnek a történetének és az alakjának. Nagy művész volt. És hogy Arisztid meddig volt a kísérője? Valószínűleg csak alkalmi, időleges szerep volt ez, és Wanda hamar feltalálta magát nálunk.
Frissítés:Mivel a felhasznált források nem nevezték meg pontosan az 1946-os versenyt, és az évszám is bizonytalan volt, alaposabban utánanéztünk a dolognak. Kiderült, hogy Wanda nem a híres
Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt (
Concours international d'exécution musicale de Genève) nyerte meg. Sőt az is, hogy 1946-ban éppenhogy egy magyar kislány, egy másik Zathureczky-tanítvány, Cserfalvi Eliz szerepelt legelől. Abban az évben (és számos másikban) nem osztottak ki első helyezést, Eliz tehát második volt. Wanda 1966-ban részletesen mesélt Somogyi Vilmosnak
pályája indulásáról, de a genfi versenyről még neki is bizonytalan emlékei voltak.
