Nagy öröm ért bennünket, mert egyik írásunkat a világ legjelentősebb hárfás újságja, a Camac Harpblog szemlézte. Magyar hírek ritkán kerülnek a világ hárfásaihoz, s talán nemcsak a blogunk, de mások is nyerhetnek vele. A Solti Györggyel és a Mosshammer fivérekkel kapcsolatos cikkünk keltette fel a figyelmüket.
Solti György 100 évvel ezelőtt, 1912. október 21-én született Budapesten. Az angol Wikipédia csak úgy említi, mint a 20. század második felének egyik legnagyobb karmesterét. Munkásságát 32 (!) Grammy-díjjal ismerték el, ami világrekord, nem csoda tehát, hogy az UNESCO rá tekintettel is hivatalosan emlékévnek nyilvánította az idei esztendőt.
A gond az, hogy minderről eddig meglehetősen kevés híradás jelent meg a magyar sajtóban. Ki tudja, talán az elmúlt években kissé belefáradtunk saját magunk ünneplésébe. A sor még 2009-ben Haydnnal indult, aki ugyan német volt, de évtizedekig élt nálunk. Ez közismert, ám kevesen tudják róla, hogy hazai hárfás életünk is sokat köszönhet neki. Ide hívta és három évig alkalmazta Krumpholtz-ot, aki később Párizsban korának legfényesebb csillaga lett: hárfázott, tanított és hárfazenét írt. Sőt, mi több, az egyik legnevesebb francia hárfaépítővel, Nadermannal a hangszer tökéletesítésén is munkálkodott.
Ezt követte 2010-ben a Chopin-év. Bár ő szintén nem magyar volt, a lengyelek szép gesztusként mégis megtalálták a módját, hogy a magyar vonatkozásokat itthoni és külföldi programjaikban kihangsúlyozzák, és az EU elnökség váltásához hasonlóan, összekapcsolják a Liszt-évfordulóval.
A Liszt-megemlékezésről kár lenne sokat szólni, hiszen mindenki megtapasztalhatta. Talán csak annyit, hogy idehaza sem a Sébastien Érard-dal, sem a német nemzetiségű és a szintó cigány hárfásokkal való esetleges kapcsolatával nemigen foglalkoztak. Érard minden idők egyik legjelentősebb hangszerésze volt, a modern zongora és hárfa megalkotója. A még gyermek Liszt komoly támogatást kapott tőle, s haláláig tartotta az Érard-céggel a kapcsolatot. Cigány hárfa zene pedig itt hallgatható.
Nos, így érkezett el az idei évforduló, amiről egyelőre semmi hír. Mi azzal kapcsolatban említettük, hogy Solti önéletrajzi könyve szerint hatévesen az Operaház egyik hárfásánál kezdett zenélni tanulni. Ebben az időben az osztrák születésű Mosshammer fivérek (Román és Ottó) hárfáztak nálunk. Ők kétségtelenül világszerte ismertek voltak, ám nálunk telepedtek le, nálunk nősültek, és magyarként haltak meg.
Időközben Angliából is kaptunk anyagokat a fivérekről, méghozzá az 1817-ben alapított Morley cég mai tulajdonosától, Clive Morley-tól. Ez a legrégebben alapított és ma is működő hárfás cég a világon. A számos levél, képeslap és fénykép közül a legérdekesebb talán a világhíres Alfred Holý-t ábrázoló, századfordulón készült portré. Értékét egyfelől a ritkasága adja, hiszen még az interneten is alig találni jó minőségű fotót a hárfásról. Másfelől pedig az, hogy Mosshammerékkel együtt ő is híres bayreuthi hárfás volt, aki Morley-hárfákon játszott, s részese volt az egyik aranykorszakunknak.
Az igazi szenzáció azonban az, hogy a Portugáliában született, valójában cseh, ám Bécsben élő Holý egy ízben Magyarországra is ellátogatott, s nevét adta egy azóta is páratlan kezdeményezéshez: játszott Lenhardt János pedálos hárfáján, nem kis reklámot biztosítva ezzel a zseniális, de fiatalon elhunyt magyar hangszerésznek. A felkérésnek nyilván Mosshammer Ottó biztatására tett eleget, akihez akkor már több évtizedes barátság fűzte, és aki maga is vásárolt 3 darab Lenhardt-hárfát a Zeneakadémia részére.
 |
| Alfred Holý (1866-1948) |
Mindez pedig azért tanulságos, mert megmutatja, hogy a kultúra hogyan kapcsol össze múltat és jelent, s különféle helyszíneket és embereket. No meg, hogy apró értékeinkkel is ügyesebben sáfárkodhatnánk, hát még egy Soltival!