A járvány miatt 2021-ben emlékeztek meg Izraelben Yosef Tal (1910-2008) zeneszerző születésének 110. évfordulójáról. Tal egyik kedvenc zenésze a magyar származású, de nálunk nem igazán ismert Szarvas Klári (1911-2007) hárfás volt, akinek számos darabot írt. Szarvas Klári 1938-ban hagyta el Magyarországot és telepedett le az akkori Palesztinában.
Korábbi budapesti élete ismeretlen külföldön, így hiányosak a különféle nyelveken megírt életrajzai a Wikipédián. A pályafutása ugyanis 15 éves korában kezdődött mint fiatalon feltűnt nagy tehetségnek, és a magyarországi évek az életének izgalmas, fontos, tizenkét éves periódusát teszik ki.
Florence Sitruk német-francia hárfaművész ezért azt kérte, hogy nézzünk utána, mit lehet tudni Szarvas Klári indulásáról, itthoni éveiről. Florence filozófiát is tanult, s a járvány előtt a világ talán legfontosabb hárfatanszékét vezette az amerikai Bloomington egyetemén.
 |
| Szarvas Klári (forrás: Wikipédia) |
Szarvas Klári nevével nem most találkoztunk először. Már 2011-ben írtunk róla egy rövid, tiszteletteljes cikket a blogunkba annak kapcsán, hogy megnéztük a temetésén készült filmet a videómegosztón. Sok más hárfással ellentétben az életrajzát azonban nem készítettük el se a blogunkba, se a Wikipédiára. Az új hazájában folytatódó életének a tényeit ugyanis jórészt héberül írták, s nem akartunk hiányos anyagot összeállítani abból fakadóan, hogy számunkra csak a magyar vagy angol nyelvű források az érthetők.
Szarvas Klári életrajza a Wikipédián most négy nyelven érhető el, a magyar 2020 augusztusában lett rögzítve az angol fordítása alapján. Készítője néhány adattal mindazonáltal kiegészítette az 1938 előtti időből. Nevezetesen, hogy előbb a Nemzeti Zenedében tanult, majd Mosshammer Ottó tanítványa lett hárfaszakon a Zeneakadémián, illetve, hogy több alkalommal szerepelt a Magyar Rádióban.
A korabeli magyar lapok 1926-tól, tizenöt éves korától írtak Szarvas Kláriról. Méghozzá mindig dicsérőleg, sokszor elragadtatással. Csaknem ezer találat van a nevére az ADT adatbázisában, ami igen sok. Összehasonlításul, Mosshammer Ottóéra mindössze 208, pedig ő több évtizeden át volt az Operaház hárfása és a Zeneakadémia tanárja. Ez nemcsak Szarvas Klári népszerűségét jelzi, de azt is, hogy
jól használta a reklámot és a rádiót
mint modern előadóművészeti eszközöket.
A találatok legtöbbje 1940 előtti, ez után az időpont után mindössze 50 írás említi a nevét. Ezek is főképp csak felsorolások, például hogy kik voltak Mosshammer neves tanítványai. Az ok valószínűleg az, hogy a második világháború után Magyarország a szovjet érdekszférába került, és az izraeli ügyek nem voltak támogatott témák a cenzúra alatt működő magyar sajtóban.
A gimnáziumi értesítők szerint Szarvas Klári az Országos Nőképző Egylet Veres Pálné utcai leánygimnáziumában tanult, akárcsak húga, Ilona (Illy). Tanulmányait kitűnően végezte és a záróvizsgát is kitűnővel teljesítette. Az iskolai ünnepségeken különféle zenés színdarabokban, operettekben mint színész és énekes szerepelt.
A Nemzeti Zenedében hatéves korától tanult zongorázni Payr Mártánál. Majd felvételt nyert a Zeneakadémia hárfaszakára, ahol 1930-ban, mindössze tizenkilenc évesen szerzett művészoklevelet.
Érdekesség, hogy a Nemzeti Zenedében éppen az 1920/1921-es tanévben váltotta egymást Robert Payr hárfatanár és Mosshammer Ottó, mindketten osztrákok. Mivel Szarvas Klári életrajzából tudható, hogy eleinte zongorázott s tízéves korában kezdett hárfázni, az adatok alapján úgy sejthető, hogy a
két Payr és Mosshammer figyelt fel hárfás képességeire.
Szarvas Klári weblapján mindenesetre van néhány különlegesen értékes fotó, ami Mosshammert és tanítványait ábrázolja.
Az angol nyelvű wikipédiás életrajzban meglehetősen rosszul szerepelnek a magyar nevek. Szarvas Klári első férjét például Lazi Pataki, Vladislav Pataki néven emlegetik. Azt nem tudni, hogy a Lazi, illetve a szlávos Vladislav honnan jön, magyarországi újságíróként mindenesetre sem ezt, sem azt nem használta Pataki László.
Pataki eredeti neve egyébként Pollatsek volt, ami szlávos hangzású és jelentése „lengyel”, „polák”. Ezt magyarosította valamikor Patakira. Szarvas Klári édesanyja Pollatschek Kornélia volt, bár a férjjel ellentétben ő németesen írta leánykori nevét. A Pollacsek név ugyanis gyakori név volt, hasonlóan, mint a magyar Nagy vagy Kovács.
Az első róla szóló hír 1926-ból való. A Budapesti Orvosok Kamarazene Egyesülete szervezésében jótékony célú hangversenyen szerepelt a budapesti Zeneakadémián a keresőképtelen orvosok megsegítésére. Az eseményről több újság is beszámolt. Hárfajátékát művészinek nevezték, kiemelték, hogy fejlett technikával és muzikálisan hárfázott, s szólói nagy hatással, sőt pompásan érvényesültek gyönyörű előadásában.
Az Egyesülettel 1926 és 1935 között évente szerepelt hasonló jótékony céllal (1934 kivételével), valószínűleg azzal összefüggésben, hogy édesapja neves budapesti szülész-nőgyógyász orvos volt. Bár az együttes főképp zenélő orvosokból és nem hivatásos zenészekből állt, az előadásaik mégis professzionális műsorok voltak.
1931-ben a koncertjükön megjelent a kormányzó felesége, Horthy Miklósné mint védnök. Klári Charles Oberthür Tündérlegenda és Alphonse Hasselmans Patronille c. műveit játszotta. A Pesti Napló január 25-i híradása szerint a koncert után őt és Halász Anni előadóművészt Horthyné magához kérette és elismerését fejezte ki nekik.
Szintén 1926-ból, az Ujság november 27-i lapszámából való az a hír, hogy fellépett a Budapesti Ének- és Zenekaregyesülettel. Radó Aladár 137. zsoltár bariton szólóra, három hárfa és cselló kíséretével c. művét adták elő. A hír azért jelentős, mert ezen a koncerten együtt játszott a korszak nagy hárfavirtuózával, Revere Gyulával. A harmadik hárfás Bleyer Lili volt.
A tehetséges zeneszerző, Radó alig 32 évesen hunyt el az első világháborúban fejlövés következtében. A hárfás Revere pedig egyes feltételezések szerint a holokauszt áldozata lett.
Szarvas Klári első rádiós szereplésére 1927-ben került sor. Brahms A bús, a méla hárfahang c., női karra, két kürt- és hárfakíséretre írt darabját adta elő zenésztársaival. Ettől kezdve számtalan alkalommal hárfázott a Magyar Rádióban kamarazenészként vagy szólistaként, a régi újságcikkek alapján 25 repertoárja számolható össze.
Érdekesség, hogy két lap is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hangszerét neki és a hangmérnököknek figyelmesen kell beállítaniuk, máskülönben zajos, zörejes lenne a rezgések miatt a rádióadás. A probléma még ma is, a modern eszközök világában is nagy terhet ró a hárfásokra és segítőikre. Szarvas Klári ilyen formán úgy is tekinthető, mint olyan, aki sokat tett az új technikák meghonosításáért a hárfaművészetben.
1927-ben még egy emlékezetes koncertje volt a Zeneakadémián. Ekkor egy olasz-magyar állami ünnepségen többek között Svéd Sándorral szerepelt egy színpadon. Svéd később a bécsi Staatsoper, majd a New York-i Metropolitan énekese lett.
1928-ban a Zeneakadémia Tehetségvédelmi hangversenyén szerepelt, ahol felemelt helyárak mellett szinte közvetlenül kapott támogatást a tanulmányaihoz a közönségtől. Egyik ilyen koncertjén Thomé Francis Legenda c. művét adta elő zenekari kísérettel.
A hangversenyen a később hárfás darabokat is író és világhírűvé lett, de ekkor még fiatal Farkas Ferenc zeneszerző is feltűnt. A zeneakadémiai növendék-hangversenyeken pedig olyanokkal lépett fel, mint Fischer Annie zongora- vagy Végh Sándor hegedűművész.
Szarvas Klári jó kapcsolatokat ápolt budapesti művészekkel, akik szívesen hívták őt maguk közé. Több matinéműsorban is szerepelt a Belvárosi Színházban és a Zeneakadémián a kor legnevesebb alkotóival. 1930-ban például Tóth Árpád költőre emlékezve Ascher Oszkár és Somlay Artúr színészek, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső költők, Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes írók szereplése mellett Molnár Antal és Lányi Viktor dalait játszották a muzsikusok.
Mivel a felsoroltak legtöbbje ma „érettségi tétel”, nehéz elképzelni, hogy micsoda előadások lehettek ezek. Főképp, hogy Klári csupán tizenkilenc esztendős volt, ámbár igaz, épp ebben az évben vette át művészoklevelét a Zeneakadémián!
Fontos életrajzi adalék, hogy a harmincas években Szarvas Klári nagyban hozzájárult a magyar zeneszerzők és általában a magyar zene fejlődéséhez. Szívesen játszott modern, magyar kortárs darabokat, például Eördögh János, Farkas Ferenc, Járay-Janetschek István, Lajtha László, Kadosa Pál, Polgár Tibor és Radó Aladár szerzeményeit.
Különösen Farkas Régi magyar táncait kell kiemelni, hiszen egyrészt világszerte ismert és kedvelt mű lett belőle, másrészt a zenei szakirodalom úgy tudja, hogy Farkas csak 1979-ben készített hárfás átiratot a műből. Az Ujság 1938. augusztus 26-i számában egy rövid hír viszont tényleg arról számol be, hogy Farkas Régi magyar táncait Szarvas már ekkor készült hárfán bemutatni.
Azaz lehetséges, hogy egyfajta ősbemutató és ősátirat volt ez!
Az újságok két olyan külföldi koncertutat említenek, amelyen zenekari tagként részt vett Szarvas Klári a második világháború előtt. 1934-ben a Budapesti Hangversenyzenekarral tíz várost érintő olaszországi turnén járt. 1937-ben pedig Varsóban és Vilniusban, sőt a lengyel fővárosban szólókoncertet is adott, amit közvetített a Magyar Rádió.
Több cikk is azt mutatja, hogy ekkor még nem foglalkoztatta a kivándorlás gondolata. 1936. július 17-én az Ujság írta meg, hogy a Bécsi Opera és a Bécsi Filharmonikusok közös pályázatot hirdettek hárfás állásra, melyre a világ minden részéből érkeztek jelentkezők, s a bírálóbizottság egyhangúan Szarvas Klárit minősítette a legkitűnőbbnek. Ő azonban nem vállalta a megtisztelő szerződést, mert fel kellett volna vennie az osztrák állampolgárságot. Ahogy a hírlap írta:
„magyar asszony és továbbra is magyar akar maradni”.
Természetesen arról is beszámoltak a lapok, amikor 1938-ban a kor legnevesebb karmesterével, Arturo Toscaninivel négyhetes egyiptomi hangversenykörútra indult. Toscanini szolidaritásból, díjazás nélkül vállalta a kizárólag zsidó zenészekből álló zenekar vezénylését. Einstein később levelet írt Toscanininek, hogy elismerését fejezze ki neki ezért. Mint írta, kezdő lendületet adott a Palesztinai Zenekarnak, nagy emberi méltóságról téve tanúbizonyságot. A turné után Bronisław Huberman ismét meghívta Szarvas Klárit a Palesztinai Zenekarba, amit elfogadott.
1938-ban Az Est a következőt jelentette: „Huberman Broniszláv, aki most Brüsszelben tartózkodik, telefonon hívta fel Budapesten Szarvas Klári hárfaművésznőt, hogy tel-Avivi zenekarába szerződtesse arra a hangversenykörútra, amelyet Toscanini fog vezényelni. Telefonon állapodtak meg és harmadnapra itt volt az írásos szerződés is. Szarvas Klári négy hétre utazott el.”
1940-ben, tehát már a második világháború kitörése után az Ujság azt írta, hogy „…a jelenleg külföldön nagy sikerekkel működő kiváló magyar hárfaművésznő, a szezon végén látogatóba hazajön családjához.” Két hónappal később pedig: „Pataki Lászlóné Szarvas Klárinak, a kiváló magyar hárfaművésznőnek, Tel-Avivban leánygyermeke született.”
Vélhetően a második háború szörnyőségei, a Patakitól való válása és új házassága után döntött úgy, hogy másik hazát választ. Mindenki szerencséjére, hiszen nemcsak megmenekült, de művészként és anyaként ott kiteljesedett, majd világhírűvé vált, nagyban hozzájárulva a hárfa ismertségéhez, népszerűségéhez minden kontinensen.