Reményi Zsuzsa (Susana Remeny) hárfás nevével akkor találkoztunk először, amikor az Iparművészeti Múzeum Érard-hárfájáról írtunk 2012-ben. Legutóbb pedig akkor, amikor Wanda Wiłkomirska hegedűművész életrajzában arról is meséltünk, hogy Olga Erdeli mellett Reményi is díjazott volt az 1949-es budapesti VIT hárfaversenyén. Most a részletes életrajza következik, mivel ez is hiányzik a Wikipédiáról.
Budapest
Reményi Zsuzsa hárfaművész és hárfatanár 1928. január 1-jén született Budapesten a nagyhírű
Reményi hangszerész családba. Ők alapították a neves Reményi-díjat, amit félévszázadon át adtak ki a Zeneművészeti Főiskolán a legjobb hegedűs fiatalnak. A család használt hangszerek eladásával is foglalkozott. Innen jött, hogy a bevezetőben említett Érard-hárfának egy időben a tulajdonosai voltak.
Reményi Zsuzsa a Deák téri evangélikus iskolában folytatta gimnáziumi tanulmányait 1938 és 1941 között. (Egyik életrajza szerint holokauszt-túlélő volt, a gimnáziumi értesítőkben azonban evangélikusként szerepel. Ettől függetlenül a felmenői között természetesen lehettek izraeliták, de inkább arról lehet szó, hogy az angolszász szerző félreértett valamit.)
Tízévesen kezdett hárfát tanulni. Vélhetően magánúton, mert zeneiskolai értesítőkben nem találni a nevét. Hárfaművész diplomáját a budapesti
Liszt Ferenc Zenekadémián szerezte 1952-ben
Rékai Miklós tanítványaként.
1949-ben a budapesti Világifjúsági találkozón (VIT) Olga Erdeli mögött végzett a hárfaversenyen. (A versenyen nem adtak ki második helyezést, Erdeli első, ő harmadik helyezett volt.[
8])
1951 és 1954 között tanított a szegedi Zeneakadémián, közben a főiskola elvégzése után a Magyar Állami Operett zenekarának a hárfása lett.
 |
Reményi Zsuzsa az 1960-as években
Venezuelában |
Emigráció. Toronto – New York – Caracas – Toronto
Az
1956-os forradalom idején férjével, dr. Haraszthy Dénes szülész-nőgyógyász orvossal Kanadába emigrált.
Charlottetownba,
Winnipegbe, végül
Torontóba települtek. Közben férje megszerezte a szükséges engedélyeket, hogy orvosként dolgozhasson. Hálásan emlékezett vissza kanadai fogadtatásárukra:[
3]
„Torontóban az emberek mindent megtettek, hogy segítsenek a magyaroknak. Sok intézmény és egyház segített. Úgy bántak velünk, mintha hősök lennénk, tetőtől talpig felöltöztettek bennünket.”
Charlottetownban nehezen tudta a zenei pályát elkezdeni, mivel a hárfa már akkoriban is ritka és költséges hangszer volt. Kolostorban élő apácák segítették ki egy rozoga hangszerrel addig, amíg össze nem tudott gyűjteni pénzt saját hárfára. Közben az újonnan megnyílt O'Keefe Központ hárfásaként működött. Gyakran volt hallható a CBC rádióban, kamaraegyüttesekben és szólóesteken.
Mint sok más emigráns zenész, úgy ő is szívügyének tekintette a magyar zene propagálását. Emigráns rendezvényeken lépett fel, repertoárjában több magyar szerző is szerepelt.
Polgár Tibor (1907-1993) zeneszerzővel és karmesterrel különösen jó viszonyt ápolt, a mentorának nevezte őt. (Polgár Magyarországon
Revere Gyula és
Bleier Lili hárfásokkal szorosan együttműködött. Sokat tudott a hárfáról, és számos eredeti művet, hárfaátiratot és feldolgozást dedikált neki.)[
4][
5][
6]
Egy barátja révén megismerkedett Marcel Grandjanyval (1891-1975), a New York-i
Juilliard School professzorával, a század egyik legjelentősebb hárfásával. Meghallgatása után Grandjany magántanulónak fogadta, és életre szóló barátságot kötöttek.
1968-ban elvált és Caracasba költözött édesanyjához és mostohaapjához. A venezuelai Nemzeti Kulturális Intézet állandó vendégművésze lett. Országszerte koncertezett, fellépett a televízióban, továbbá járt Kolumbiában és több karibi szigeten.
1971-ben vendégszólistának hívták az
American Harp Conference-re, Bloomingtonba (Indiana).
1973-ban, édesanyja halála után visszatért Torontóba, ahol a Royal Conservatory of Music (Királyi Zenei Konzervatórium) hárfatanszékének a vezetője lett. 85 éves koráig tanított itt. Mellette szóló- és kamarazenét adott elő, számos kanadai és külföldi méltóságnak játszott, köztük
Fülöp hercegnek. 1981 és 2000 között az American Harp Society (Amerikai Hárfa Társaság) torontói osztályának az elnöke és a Harp Congress of the World (Hárfa Világkongresszus) kanadai tudósítója volt.
Egy CBC-felvétel során találkozott második férjével, Tom Prentice hangmérnökkel. 1974-ben kötöttek házasságot, mely több, mint 40 éven át állt fenn boldogságban.
Férje által lett tag az Armour Heights Presbiteriánus Egyházban, melynek
hitvallása így kezdődik:
»Hiszem, hogy jósággal és szépséggel teli Szeretet teremtett, aki minden lény alapja, és akit mi, keresztények „Istennek” nevezünk.«
Férjével tagjai voltak a torontói Cricket, Skating and Curling Clubnak is.
2002-ben Arany Diplomát kapott a budapesti Zeneakadémián diplomaszerzésének 50. évfordulóján, 2012-ben pedig Gyémánt Diplomát.
Közel 20 éven át volt az American Harp Society torontói (ma Ontario-i) tagozatának az elnöke. 2006-ban a hárfaszövetség koncerttel tisztelte meg és emlékplakettet adományozott neki sokéves munkája elismeréseként. A
The Tumbling Angel (Bukfencező angyal) c. életrajzában így foglalta össze akkori gondolatait:[
3]
„Az idő múlásával egyre több barát és ismerős hal meg. Rájövök, hogy milyen rövid az élet, és milyen kevés időnk van arra, hogy mindazt megtegyük, amiről álmodunk. Szeretnék aktív maradni, amíg el nem jön az én időm. Mindenekelőtt optimista akarok lenni, és a végsőkig megőrizni a humorérzékemet!”
2020. április 11-én, húsvét szombaton hunyt el Torontóban, 92 évet élt.
Albumok
Két lemezt és egy CD-t adott ki. Sajnos az egyik, 1967-ben készült lemezt nem sikerült megtalálni az interneten, pedig a másik lemez borítóján lévő, alább olvasható szöveg is utal rá:
Belongs to a distinguished Hungarian musical family. One of her ancestors played sonatas with Brahms and served both Queen Victoria and the Emperor of Austria as solo violinist. Susana Remeny received her degree in music from The Franz Liszt Academy of Music in Budapest. At the age of nineteen won second prize at the World Youth Festival Competition.
Fleeing from Hungary to Canada in 1956 she has become known not only for solo recitals, but also for her chamber music and now is enlarging her musical scope in the popular field of music. She has toured in Canada and South America where critics have praised her musicianship, pure tone and technique. Her first album was recorded in 1967. Miss Remeny is the head of the Harp Department The Royal Conservatory of Music.
Miss Remeny is currently playing at La 21. Rotisserie Diving Lounge, Balmuto st., Toronto, Ontario, Canada
 |
| A második hanglemez borítója |
Candelight & Dine
Susana And Her Golden Harp, Remy Records – ST-55822-24
A1
Malagueña, Lecuona, Grandjany (4:37)
A2
Estrellita, Ponce, Polgar (4:23)
A3
Ebb Tide, Rainger, Maxwell (2:42)
A4
Shangrila, Malneck, Maxwell (3:03)
A5
Old Chinese Song, Grandjany (2:29)
A6
Serenade, Hassellmans (4:43)
B1
Premiere Valse, Durand (3:40)
B2
Tenderly, Lawrence–Gross, Farrant (2:13)
B3
Moorish Garden, Gustavson (2:22)
B4
Love Story, Lai, Polgar (3:29)
B5
Dr. Zhivago, Zarre, Polgar (3:40)
B6
Yesterday, Lennon–McCartney, Polgar (3:08)
B7
La Mer, Trenet, Polgar
*
A CD-borító szövege
A lemez elkészítését Polgár halála inspirálta. Ezért található rajta dedikáció Polgárnak és Polgár több szerzeménye, átirata.
Susana Remeny
Harp soloist, Susana Remeny was born in Budapest, Hungary, where she graduated from the Franz Liszt Academy of Music. At the age of 20 she was prize winner in the „World Youth Festival Competition”.
Miss Remeny settled in Toronto in 1956 and played as a soloist and chamber musician and recorded several solo albums. She has toured in Canada and South America where critics have praised her musicianship, pure tone and technique. Since 1972 she has been harp instructor at Totono’s Royal Conservatory of Music. Miss Remeny has been invited to play for dignitaries such as His Royal Highness Prince Philip, Sir Christopher Collett Lord Mayor of London, England as well as for Canadian and foreign dignitaries.
Miss Remeny is president of the American Harp Society’s Toronto Chapter and just recently won the “Chapter of the Year” Award for the year 1994.
Tibor Polgar
Tibor Polgar composer, conductor, pianist and professor of music was born in Budapest, Hungary, where he was for 33 years Head of the Music Department with the Hungarian Broadcast Co. as well as conductor of its symphony orchestra. He has been regarded in his homeland as one of the leading composers of the country, honored twice with the Ferenc Erkel Music Prize for composers. He emigrated Toronto, Canada in 1964 and taught in the Opera Dept. of the University of Toronto.
His favorite instrument was the harp for which he wrote countless works and dedicated them to Miss Remeny. For all his outstanding achievements on behalf of the Toronto Chapter he was twice awarded. At the end of his life he received the highest awards from his native Hungary, the “Republican Cross”.
 |
| A CD borítója |
A CD tartalma
Susana Remeny – Virtuoso harp solos, RRCD 0194
Dedicated to the memory of my friend and mentor Prof. Tibor Polgar
1.
Solo Sonata for Harp (1st Movement) (7:11)
2.
Concert Valse from “Faust” (4:01)
3.
Intermezzo from Hary Janos Suite (2:35)
4.
Nocturne No. 2 (4:15)
5.
Hungarian Dance No. 5 (4:30)
6.
Schubert Fantasie (11:16)
7.
Liebesleid (5:03)
8.
Liebesfreud (2:49)
9.
Variations on the Theme of Carnival of Venice (5:50)
10.
Sonatina in A Minor (3:36)
11.
Moldau (11:07)
Források
1.
Susan Remenyi-Prentice
2.
In memoriam. Susana Remenyi-Prentice, 1928-2020. Ontario Harp Society.
3.
Liliana Dimitrijevic: Susana Remeny-Prentice (1928-2020). World Harp Congress, 2021/1.
4.
Hamrán Aurél: Zeneművészetünk terjesztői. Krónika, 1977. július 1. (3. évfolyam, 7. szám)
5.
Leskowsky Zoltán: Fáy Ferenc est. Képes Világhíradó, 1960. január 1. (3. évfolyam, 1. szám)
6.
Dr. Haraszthyné Reményi Zsuzsa. Képes Világhiradó, 1969. április 1. (12. évfolyam, 4. szám)
7.
Dr. Légrády Tamás: Zenei hírek. Krónika, 1984.december 1. (10. évfolyam, 12. szám)
8.
Színházakban, üzemekben, vidéki városokban ünnepelik a VIT fiatal művészeit. Friss Ujság, 1949. augusztus (54. évfolyam, 177-201. szám)1949-08-24 / 195. szám
9.
Dr. Harris: A Christian Creed.
